Most genderfluid vagyok, biszex vagy mi a helyzet?

"Szóval az van, hogy gyerekkorom óta leszarom a nemem. Nem érdekel, hogy fiú vagy lány vagyok, viszont fiú jobban szerettem volna lenni, mert akkor játszhattam volna velük többet megkülönböztetés nélkül. Nem érdekelt hogy ruhát vagy nadrágot hordok. Amikor elkezdtek kialakulni a női vonásaim nagyon rosszul éreztem magam és evészavarom lett."

Evészavarod szerintem inkább a hormonháztartásod megborulásától lett, de nyilván te tudod hogy élted meg ezt. Az összes többivel én is hasonlóképpen voltam, fiúsabb kislány voltam. Ez teljesen normális szerintem. Nekem sose volt identitás zavarom emiatt, szerintem csupán ez nem utal arra hogy genderfluid lennél. Vannak a kulturánkban rossz berögződött minták, amikkel lányként nehéz szembesülni. A későbbiekben írtad hogy nem tudsz azonosulni a testeddel és nem érzed magadénak. Szerintem elsősorban ne címkéket keress, hanem egy pszichológust, aki segít elfogadtatni önmagad. Ha nyugodtabban élsz magaddal, onnantól könnyebben tudod majd azonosítani is magadat.

Gyakorinak nem mondanám. De miért ne lenne normális?

Egyébként is utálom, amikor a "normális" és "abnormális" szavakkal dobálóznak. Mit tekintünk normálisnak? Azt, ami a nagy átlagnak nem felel meg? Akkor ez alapján sem Einstein, sem Rapport Richárd (világranglista 5. sakkozó), sem Jászapáti Petra (korcsolyázó olimpikon) nem minősülne normálisnak. Mert egyáltalán nem átlagos, amit elértek. Vagy akkor mi is a "normális"?

Én azt mondom, hogy attól, mert valami nem szokványos, nincs azzal semmi baj. Ameddig azzal más életét és szabadságát nem veszélyezteted, nincs azzal gond. Amit nem tartok normálisnak, az mondjuk a kapcsolaton belüli erőszak, megalázás, megcsalás, vagy egyáltalán a szándékos, rosszindulatú károkozás. Mégis ezek - sajnos - elég gyakoriak társadalmunkban.

Az, hogy te érzelmileg szinkronban vagy-e a testeddel, vagy hogy mit szeretsz magadon, és mit nem, cseppet sem gondolom, hogy abnormális lenne.

Sőt, nekem még tetszik is, hogy különleges vagy. ^^