Honnan jöttetek rá, hogy genderfluidok/ Non-binaryk vagytok?

mit jelentenek ezek amúgy?

nem bántás de tényleg nem értem hiába tudok angolul :D

Genderqueert használom jelenleg, remélem ér, le leszek pontozva a föld alá úgyis

Nem szeretem amúgy ilyen szinten a címkét, a "queer" lefedné amúgy is. (Vagy Nádasdy után szabadon, szerintem az is lehetne gyűjtőfogalom, hogy csak egy egyszerű b*zi vagyok.) Na mindenesetre.

Nőnek születtem, szerintem mindenki átmegy ezen, hogy kényelmetlen a teste, meg úgy a létezés is kb. Nekem ez nem múlt el, és mostanság is idegennek érzem a testemet néhol, és kényelmetlennek a nőként való prezentálást, nőként magamra gondolást, illetve ha mások így tekintenek rám.

(Igen, a "mi van ha önbizalomhiányos vagyok", "mi van ha csak a lányból nővé érés nehéz", "mi van ha titokban utálom a nőket", "mi van ha csak komplikált a kapcsolatom az anyámmal", "mi van ha csak meg kell barátkoznom a nőiességgel", "mi van ha egyszerűen férfiasabb nő vagyok" köröket nagyon sokszor lefutottam.)

Ez igazából egyre erősödött az évek során, de tinédzser korban amúgy is normálisnak tűnik ez valamilyen szintig, utána kezdtem el erre egyáltalán gondolni. Fú, és nagyon nem szerettem rá gondolni pedig. Csak az mozdított előre, hogy ne ignoráljam továbbra is, hogy egyre nehezebb volt nem gondolni arra, mennyire furának érződnek a melleim, mennyire összerándul a gyomrom, ha valaki mint "fiatal, gyermekvállaló korban lévő nő" hivatkozik rám, mennyire van egy plusz rossz érzésem menzeszkor (a szokásos bajokon felül is...)

Ha el kezdesz gondolkozni azon, hogy mi van, ha nem is vagyok nő, akkor a következő állomás logikusan, hogy akkor lehet, hogy férfi vagyok?

Volt, amire vágytam, vágyok ebből. Azt hiszem, mindig jobban fogom érezni magam, ha legalább részben "férfiasan" prezentálhatok. De (nagyon sok érzelmekre alapuló dolog van ebben, szóval bocsánat racionálisok) elgondolva az egészet, beszámolókat olvasva, ha férfiként próbáltam meg elképzelni magam, az se passzolt 100%, bár vonzó volt, és több helyen klikkelt. De ott maradt az a "furaság", mint amikor nem tudja eldönteni az ember, hogy most akkor jó-e ez a póló, vagy másik méret kell, vagy már ez a fazon is rég rossz? Nincs jobb hasonlatom.

Aztán nem akartam már ennyit ugrálni az egészen. Mondtam jó ok, majd kiderül, hagyjuk. Próbáltam csak napról napra haladni, nem erőltetni semmit, azt csinálni, ami kényelmes. Gyakorlati megoldásokat kerestem, hogy jó, akkor nem hordok ruhat, úgyse szerettem soha, jó, akkor veszek boxert inkább, jó, felveszek egy ékszert, mert kedvem van hozzá, akkor is, ha nőies, jó, akkor olyan melltartot veszek fel, ami laposít...szóval nem az járt a fejemben, hogy ez milyen identitáshoz kötődik. Helyrerázódott bennem így egy kicsit. Úgymond "felmentettem" magam attól, hogy kategorikusan csak ide vagy csak oda illjek bele, vagy csak ezt-csak azt csináljam. Mivel rájöttem, ahogy kipróbáltam magam, hogy akárhogy nézem-forgatom-próbálgatom, igazából egyik oldal se kényelmes önmagában, és nem is erőltetem, és nem is rúgózok rajta igazából, csak...vagyok. És sokkal jobban vagyok, mióta elengedtem ezt. Ja, eléggé megvan ez a "nemnormális evulóciós zsákutca vagyok" érzés mellé, ajándékba, de még így is jobban jöttem ki belőle.

Nonbinary vagyok, sokáig azt hittem hogy bináris transz vagyok, de azzal sem tudtam teljesen azonosulni.

Kisgyerekkorom óta volt bennem egy "rossz testbe születtem" érzés, mintha nem itt kéne lennem, de nem tudtam megfogalmazni hogy mi is ez pontosan. Kb mintha űrlény lennék, ha ez segít elképzelni :D

Lehet hogy van ennek valami más oka is, nem tudom, de az biztos, hogy amióta nonbinaryként tekintek önmagamra és úgy prezentálom magam ahogy jól esik, azóta nagyon sokat javult az előbb említett "rossz test" érzésem.

Nagyon nagyon hasonló a tapasztalatom a 6/7es válaszolóéhoz.

Én is non-binary vagyok :)

Ha valakinek lenne kedve barátkozni akkor írjon:)

24 éves