Hányszor váltottál szakmát életed során?

Turisztikai területen kezdtem. Aztán IT irányba vitt az élet. Végül most ismét turisztikai területen dolgozok. És mellettük önkéntes voltam/vagyok egy országos állatvédő egyesületnél.

25N

Lássuk csak:

Érettségi után szakács akartam lenni, 1 szezont próbaképp lehúztam egy étteremben, konyhán.

Utána logisztikusnak tanultam, abban kevesebb mint 1 évig dolgoztam.

Ezután megint továbbtanultam, majd fizioterapeutaként dolgoztam egy rehabilitációs központban, kórházban is.

Aztán egészségügyi okok miatt nem tudtam maradni, és teherautó sofőr lettem.

Jelenleg pedig rendőr vagyok. :D

Egyébként voltak mellékállásaim az iskolák mellett (gyárban,pékségben, vegyesboltban, kávézóban, pizzeriában (pincér, pultos, pizzafutár stb) dolgoztam), de ezek csak heti pár alkalmas melók voltak, szóval csak érdekességképpen megjegyeztem.

Papír szerint 3 szakmám van, de mivel a fizioterapeuta azóta már 2 külön szakmára vált az új rendszerben, mondhatni, hogy 4 is van. :D

26,N

Attól függ az ilyen alkalmi melókat nézzük-e.

Az ilyen diákmelókat az egyetem alatt én nem nézném.

4 külön szakma.

32 vagyok

#7 Második BA/BSc képzésre gondoltam.

Amúgy ha nem nézzük a gyakorlatokat és a diákmunkát, akkor nem nagyon lett volna mit írnom, pedig kipróbáltam már magamat a fizikai és az irodai munka területén is, úgyhogy ezért írtam le. Meg mert 23 évesen nem gondolom, hogy az emberek olyan nagy karrierváltásokat csinálnának.

Kétszer/két és félszer ha lehet ilyet mondani.

Pszichológusként kezdtem, voltam asszisztens a szakmában pár hónapot, aztán úgy léptem le onnan, mint a huzat 😂 (kivalasztás területén), mesterszakra már nem ebbe az irányba tanultam tovább. Mondjuk már alapszakon éreztem, hogy ez nem lesz így jó, más érdekel, nem tetszik a munka jellege, nem akarom, hiába tök érdekes az emberi működés.

Kutató akartam lenni a szakmán belül később, mert ez volt a szakma "legmatekosabb, legkockulósabb" része. Nem akartam kidobni a kukába az erőfeszítéseimet egy teljesen más szakmával. Ekkor már egy olyan munkahelyem volt, aminek semmi köze ehhez, informatikai területen voltam tulajdonképp egy túlbuzgó aktatologató. Először csak azért vállaltam, mert jól fizetett és a munkavégzés jellege is felüdülés volt ahhoz képest, amivel előtte foglalkoztam, aztán azért pattogtam, mert irritált a monoton, manuális munka és mint minden lusta dög, automatizálni akartam, amit lehetett. Ez meg nyilván imponált a cégnek is. Végül nem tudtam átevezni az akadémiai területre anyagi okokból (gyakorlatilag ingyen kellett volna dolgoznom, nem tudtam ezt megengedni tartósan, mellette meg nem tudtam volna megtartani a jelenlegi állásom, főleg ha doktorira megyek). Nagyon vonzó volt a gondolat, hogy doktor xy legyek. De 4 évem meg az egész fiatalságom beáldozzam arra a két betűre... Nem tudtam meghozni ezt a döntést. Élni akartam, nem anyámhoz hazaköltözni és az ő lelkét enni, hogy újra eltartson. Nem azért mentem egyetemre, hogy újra itt kössek ki.

Aztán rájöttem, hogy nem kell nekem állami szférában kutatnom, ha le tudok szakadni erről a területről/témáról egy kicsit és magát az eszköztárat alkalmazom és fejlesztem, amit amúgy is használni akartam. Mert ja, banki meg informatikai területen a fenekem is kinyalták volna már rég. Tudtam programozni, szerettem a matekot, korrepetáltam statisztikából, az idő nagy részében elemzéssel foglalkoztam, kézenfekvő volt, hogy erre gyúrok rá. Csak hülye voltam és erőltettem nagyon a bioszos vonalat. Aztán beláttam, hogy végső soron találhatok később olyan projektet így is, ami igényli azt a tudást, de mégis szabadabb és boldogabb vagyok addig is.

Szóval, elkezdtem még egy képzést a másikkal párhuzamosan, munka mellett (nem akartam újabb éveket kidobni, inkább túlvállaltam magam), hogy ne csak cigánykodjak a szakmában. Nos, azóta úgy érzem, megérkeztem. Mindenki nyávogott, hogy jaj az egyetemi matek nehéz, jaj ez nem való bárkinek, jaj, hiába voltál jó tanuló mindenből, mindig művészlélek voltál... Meg kaptam a lenézést, mert tulajdonképpen akkor még csak egy bölcsész voltam. De hiába komplex, "száraz" (szerintem egyáltalán nem) a téma, ha jobban érdekel, jobban fog menni, mint amit más könnyebbnek tart. Ha úgy megyek be dolgozni, hogy csapjunk a lovak közé és mutassuk meg, hogy mi vagyunk a faszagyerekek, akkor felfelé vezet az út, ha meg csak túl akarok élni, egy büdös senki maradok a legjobb szakmában is.

Aztán lehet így is, de legalább boldog vagyok. :D

26 évesen ez egy kicsit kalandos indítás volt... De legalább nem 50 évesen jöttem rá, hogy mennyi más lehetőség van azzal, amit szeretek.