Ilyen helyzetben elkezdenétek inni?

Világ életemben antialkoholista voltam, soha nem voltam részeg, egész életemben tán összesen annyi piát ittam meg mint amennyitől más egy este alig rúg be, azt is illemből leginkább. Sem nem bírom, sem nem kívántam soha az alkoholt.

Viszont olyan törést kaptam az egyik volt osztálytársnőmtől az életembe amiből 3 hónapja lassan nem bírok kimászni, 0-24 depressziós vagyok és szó szerint semmi nem érdekel, olyan szinten kerültem padlóra miatta, amiatt hogy nem láthatom őt, hogy már azon gondolkodom meg kéne pusztulni, de azt meg így 26 évesen talán hiába várom.

Eszembe jutott hogy talán akik annyit isznak nem véletlenül teszik, én pont azért kerültem eddig mert káros, de most átgondolva lehet pont azzal járnék jobban ha minél kevesebb lenne hátra, plusz az ismerőseim akik iszákosak ők azt mondják azért jó mert akkor elfelejtődnek a bajok.

Nem hittem volna pár éve, hogy én, a megrögzött absztinens komolyan gondolkodjak egyszer ilyesmin, de most tényleg már ilyesmi kérdések foglalkoztatnak. Hatásos ilyenkor ha az ember kiüti magát?