Age positivity lehetséges a mai társadalomban?

25 vagyok és nekem is ezt nyomatják. :D Szerintem ez a saját félelmük, nekem legalábbis úgy tűnik, hogy ői rettegnek igazán és próbálnak ebben partnert találni.

Például meséltem egy velem egykorú barátomnak, hogy szeretnék még egy mesterszakot elvégezni levelezőn. És sápítozott, hogy te jó ég, 28 éves leszek addigra, az már majdnem 30. Mondom és? Mit kellene csinálnom helyette? Mivel kellene rohannom, amitől elveszi az időt? Tudod nagyon jól, hogy hogyan tervezem az életem és hogy ennek fényében mennyire rohadtul ráérek a szabadidőmben ilyenekkel foglalkozni. És egy olyan illetőről beszélünk, aki nappalin tanult, ezért nincs több éves főállású tapasztalata, mindenáron házat akar venni és sehol sem tart ezen az úton anyagilag, illetve családot is tervez, de nincs kivel és mire... Elhiszem, hogy ő pánikol és jó bennem is elültetni ezt a félszt, de ezzel sem ő, sem én nem jutunk előre.

És nagyon sok hasonló ember van még, akitől megkaptam, hogy ketyeg az óra. Nyilván olyanoktól, akik a saját életükben rohannak valamerre. De én máshogy működöm. Engem nem aggaszt a kor, mert nincs benne számomra semmi félelmetes. Nekem nincsenek életkorhoz kötött álmaim, amiket nem értem el időben. Én a magam értékrendje szerint ott tartok, ahol akarok tartani és semmivel nem vagyok elkésve. És az, hogy ráncos leszek és az ciki egy nőnek..? Kit érdekel, az élet nem arról szól, hogy tetsszek mindenkinek... Az egészségemért megteszem, amit meg tudok tenni, csakúgy, ahogy mással kapcsolatban is megtettem, amit úgy éreztem, hogy illett. Az én lelkiismeretem tiszta. Az óbégat, akinek nem az. :)

A felnőtteknek nincsenek barátaik??? :DD

Szüleim 50+ évesek és sokkal nagyobb a baráti társaságuk, mint nekem. Hagyjuk már. Eljárnak velük szórakozni, sütögetni, kenuzni stb stb.