Nem vagyok bátor,mit tegyek? (Kicsit hosszu lesz)
Gyáva vagyok,ami nagyon zavar és van egy olyan érzésem az is maradok,mivel 18 éves (nyáron leszek 19) létemre sem tudom magam megvédeni.Hagyom,hogy elnyomjanak az emberek,nem merek visszaszólni,kiállni magamért. Annyi,hogy ez csak verbális értelemben van így,viszont annak ellenére ez is megnyomorítja kicsit az életem.
Viszont,ha valaki fizikailag próbál bántani olyankor nagyon agresszív tudok lenni és addig nem nyugszok,amíg az illetőben kárt nem teszek.Viszont ez csak,akkor van,ha nekem támadnak.
Iskolában is nagyon sokszor kötekedtek velem meg nekem álltak (sokszor a nagy semmiért)pláne direkt mindenki előtt és mindenki csak nevetett rajtam és még jobban rám szálltak és senki nem állt mellém. Bezzeg,ha valamelyiket megvertem olyankor egyből bírtak ellenem vallani,a tanárok meg képesek voltak őket védeni.
Néhány barátom is ezzel piszkál (persze nem rossz értelemben,heccelnek csak)hogy besz*ri vagyok,nem vagyok bátor,mellette próbáltak segíteni meg rávezetni arra,hogy nem kell félni de hiába. Ez bennem van ösztönösen.Egész gyerek koromba bántottak,főleg általános iskolában 8 éven át illetve kilencedikben.
Volt,amikor visszaszóltam és ez miatt megvertek illetve nekem álltak és megaláztak valahogy.
Ettől félek pontosabban.
Szoktam edzeni (mindenki mondja,hogy kigyurt vagyok,meg inkabb azt hogy szeles),küzdősportolok 3 éve és még sincs önbizalmam. Ez meg a másik,küzdősportolok,verekedtem is sokszor(önvédelemből),szóval tudom milyen,ha valakit megütnek,ez miatt nincs "szívem" ököllel fejen ütni valakit egyből.
A másik meg mindenki mondja nekem,hogy verjem meg,üssem le,de hiába folytatja tovább. Ha szépen szólok neki,ha csúnyán,ha ordibálok,ha neki megyek egyszerűen semmi,pofázik tovább. Volt,amikor a földön vertem egy gyereket,mert kötekedett velem és megütött,de még akkor sem állt le.Ezeknek milyen lelki világuk van?
Mostánaban is szólogatnak be nekem az utcán meg állnak nekem és annyit nem bírok kinyögni a számon,hogy menj már innen el.
Egy lányba több bátorság van,mint bennem.
Ezt hogyan győzzem le,mit tegyek,hogy ne legyek ilyen nyuszi és ezekkel a kreténekkel mit kezdjek,hogy leálljanak?
válasza:Nem igazán a bátorságról van itt szó, bántalmazások okozta sebeid vannak. Megaláztak, csúfoltak, kinevettek, amit nem lehet csettintésre elfelejteni.
Valószínűleg ez ad valami fura viselkedést külső szemmel, ami vonzza a barmokat. Pl. elmebetegnek gondolnak, aki bármikor bekattanhat, vagy csak nincs szerencséd.
Több szempontból is érdemes lenne szakemberhez fordulnod, ha eddig még nem mondták. Nem azért mert őrült vagy, hanem mert ezt ajánlott kezeltetni és számolni azzal, hogy évekbe fog telni a munka.
Ha küzdősportolsz, akkor tudod, hogy 1, nem használod az erőfölényedet rosszra és 2, mennyire fontos a koncentráció, fegyelem, a sport és embertársaid iránti tisztelet. Hagyd ott aki pofázik, vagy szólj egy tanárnak, az igazgatónak, hogy nem hagynak békén. Ha a sulin kívül fenyeget, megy neked, balhézik, akkor persze védd meg magad, de ne az iskola padlóján ütlegeld a fejét.
Inkább azt jelenti, hogy te is emberből vagy és van annyi eszed, hogy más emberek lekét nem sértegeted. Úgy gondolom a verekedés a legutolsó dolog amit tenned kellene. A leírtak alapján jó ember vagy, de lelkileg sérült a téged ért bántalmazások miatt.
Tudom, hogy furán hangzik, de az a legjobb megoldás ha a bántó szavak az egyik füleden be a másikon ki. Próbáld semmibe venni ezeket a rossz indulatú megjegyzéseket rólad. Meg kell tanulod szeretni és elfogadni magad, e nélkül nem megy. Én megtanultam ezeket, megismertem saját magam. Így bármikor ha valaki valami bántót közöl velem, arra gondolok, hogy tudom,hogy nem igaz a vád, jó ember vagyok. Saját magamban bízok. Nekem édesepámmal voltak konfliktusok. Lehordott mindennek. Azt mondta 0 vagyok. Soha nem érek el semmit, nem hiszi el, hogy hogy lehet neki ilyen fajzat gyereke. De mikor ezeket a bántó szavakat mondja nekem nyilván nagyon rosszul esik, mert az ember nem ezt várja egy szülőtől. De rögtön arra gondolok, hogy ez nem igaz. Csak rossz indulatból mondja és tudom magamról, hogy igen is értékes ember vagyok.
Sajnos így láthatatlanból nem ismerlek, így ha tényleg komoly a helyzeted fordulj bátran pszihológushoz. Nem szégyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!