Úgy érzem, hogy az őrületbe kerget. Mit tegyek?

Kezdem az elején. Félévvel ezelőtt tökéletes életem volt, két munkahely, edzés, autó, nyelvet tanultam, estin meg iskolába jártam. Néha még egy-egy buli, vagy távolabbi utazás is belefért, a fizetésemből meghetettem, nem voltak millióim, de gondom nem volt semmire, senkire.

Aztán elkezdődött a bajok sorozata. Decemberben a szüleim hazajöttek külföldről(kint laktak, én meg a szülői házban laktam egyedül itthon). Apukàm beteg lett, rá pár hétre pedig sajnos el is hunyt igen fiatalon. Míg a kórházban volt végig dolgoznom kellett, mert a főàllàsom egyáltalán nem volt rugalmas, 24 órákat dolgoztam, és minden egyes perc egy rémálom volt azzal a tudattal, hogy apukàm a kórházban élet-halàl között lebeg, anyukàm meg otthon van egész nap egyedül. Látogatni nem mehettünk hozzá egyáltalán.

A másodàllàsom, az edzést, és az iskolát is ott hagytam.

Ezek után jött a szörnyű hír, mennünk kell a kórházba elbúcsúzni(ügyelet volt, és az ottani ügyeletes orvos búcsúzni beengedett minket a szabályok ellenére is). Az a kép a fejembe égett, amit láttam...Azóta anyukàm viszont teljesen megvan bolondulva, szó szerint. Mintha két személyisége lenne MINIMUM.

Az eset után egy hónappal még dolgoztam, hazamentem a 24 órás szolgálatból, és arra mentem haza, hogy édesanyàm beszedett több doboz gyógyszert, és rosszul van. Azonnal hívtam a háziorvost, meg a rokonokat. A mentőt elutasította. Napokig rosszul volt, majd szép lassan kiürült a szervezetőből ez a rengeteg vacak. Mindennap azt hallgattam, hogy ő öngyilkos lesz, nem bírja. Még egy hónap múlva ott kellett hagynom a főállásomat is, egyszerűen nem bírtam úgy dolgozni, hogy minden percben rettegtem a 24 órás szolgálatban. Rá egy pár napra amikor hazamentem nagykéssel várt engem az ajtóban, és azt mondta, hogy leszúr engem, mert én tehetek mindenről, és kizavart a házból. Hozzáteszem, nem volt semmilyen vita közöttünk előzetesen.

Azt is mondta, hogy neki kutya kell, együtt hoztunk egyet, de azzal is baja van, amikor engem kizavart nagykéssel, utánam zavarta a kutyàt is.

Ekkor betelt a pohár, 112-t tárcsàztam, és bevitték őt a zártra(nem tudtam, hogy oda viszik, nem mondták a mentősök). Oda mindennap mentem hozzá a nővérével együtt. Mikor kijött nyugodtabb volt, de most van egy hónapja, hogy hazajött, és arra panaszkodik, hogy nem emlékszik mindenre. Van amit megbeszélünk, majd következő nap megint rákérdez, stb. Ezek mellett olyan mintha két személyisége lenne, mint írtam. Egyszer a kutyának is "jaj, de szeretlek, aranyos vagy", nekem is. Aztán egy perc múlva elkezd üvöltözni, meg mindenkit elàtkoz úgy, hogy az egész lépcsőház hallja.

Azt is mondta, hogy költözzünk el. Kinéztünk egy házat, megvettük, belefogtunk a költözésbe, de neki ez se jó. Most ezért ordít velem napi szinten, hogy mert neki az a ház nem tetszik(pedig ő mondta, hogy nagyon jó, nagyon tetszik neki még egy pár hete mikor megnéztük).

Folyamatosan ideges vagyok, és magas a pulzusom is emiatt, voltam orvosnál az annyit mondott, hogy nyugodt életet kell élni, és majd akkor normális lesz a pulzusom. Hát nem tudok azt élni. Mindent rugdos, borít, ordít, az utcán is állandóan kiabàl. Pedig magyar család vagyunk.

Nem tudom mit tehetnék. Úgy érzem az őrületbe kerget. Dolgozni sem enged, mert azt mondja, hogy ő egyedül nem bír megmaradni. Ő meg dolgozni nem dolgozhat, mert volt egy műtétje, ami miatt nem terhelhető, és ülőmunkàt sem végezhet. De ezzel nem is lenne baj, én a saját szakmámban keresnék annyit, hogy ketten ellegyünk kényelmesen egy családi házban, de nem, az neki nem jó, én vagyok a hibás állandóan mindenért, meg hasonlók.

Nem bírom úgy érzem. És ez látszik is rajtam, mert minden haverom kikopott mellőlem. Egyetlen egy ember áll még velem szóba, azzal is ritkán beszélünk (de őt nyilván megbecsülöm).

Mit tegyek? Mit tanácsoltok? Igazából nekem sincs időm még gyászolni sem, meg feldolgozni sem, hogy mi történt, mert napi szinten ezt kell néznem, meg hallgatnom, cserben meg nem akarom hagyni őt. De így igazából esélyem nincs semmire se, se munkára, se barátsàgra, párkapcsolatra meg főleg nem. Nem tudom mi legyen. Igazából már az is sokat segített, hogy ezeket kiírtam magamból, de jó lenne valami tanács is. :/