Más is szokta úgy érezni időnként huszonévesen, hogy másokhoz képest "le van maradva", béna, nyomi az élet minden területén?

Kicsit a 9-eshez tudnám magam hasonlítani.

Néha kicsit szomorú vagyok, amikor látom, hogy egy csomóan már házasodnak, meg gyerekük születik, meg social média alapján milyen boldogok, de aztán mindig rájövök, hogy ez egyrészt kirakat, másrészt meg bizonyos dolgok egyáltalán nem hiányoznak, amikkel ők "előbbre vannak".

Mert basszus, van egy MSc-m, beszélek két nyelven, az a munkám, ami kisgyerekkorom óta az álmom, nem keresem rommá magam, de van egy normális fizetésem meg tartalékom, jogsim, autóm, észszerű keretek között azt csinálok meg oda megyek, ahova szeretnék.

Saját ingatlan úgyis hiú ábránd a jelenlegi helyzetben, azt én nem érzem követendőnek, hogy 40 év hitel vagy CSOK fejében mondhassam el, hogy hú, van lakásom. Elköteleződni (házasság, család) rég eldöntöttem, hogy nem szeretnék 30 éves koromnál előbb úgysem. Egy normális kapcsolat az egyedüli, ami kicsit hiányzik, mert már rég volt benne részem, de nem vagyok sem incel, sem ronda vagy 0 önbizalmú, szóval ez meg előbb-utóbb úgyis összejön. 25/F

Mindig meglepődök hogy milyen sokan vagyunk :D kitartást emberek .

Én 25 éves vagyok , de rendszeresen ezt érzem hogy az ismerőseim határozottan haladnak előre . Évek óta csak taposom a saját " szarom ". Egyelőre nem látok esélyt a változásra.

"Más is szokta úgy érezni időnként huszonévesen, hogy másokhoz képest "le van maradva", béna, nyomi az élet minden területén?"

Igen. Aztán lassan felnő, és belátja, hogy nincs így.

Én 33 vagyok de nem halad az életem... 24 éves koromig tanultam amivel nincs bajom csak az hogy semelyik szakmában sem dolgoztam eddig.(azért van előnye) Most szakmunkás min bért keresek és konkrétan elfogy a fizum hó végére. Pedig nem élek nagy lábon, sőt! Szülői házban élek, igaz apám néha haza jön heti 1szer vagy 2szer. Engem jelenleg az bosszant hogy szó szerint nem haladok előre, pedig hétvégente és délutánonkénk is eljárok kisebb melókat elvégezni viszont így sem haladok 1ről a 2re...

Oké volt kovid meg van most háború viszont az évek szaladnak

Elszabadult árak nagyon nyomasztanak, meg az is hogy esélyem sincs saját ingatlant venni, mert nincs miből (pedig alapvetően sporolós ember vagyok + nincs káros szenvedélyem). Ami még bosszant az hogy időm sincs. Néha már annak is örülök ha kialudhatom magam és nem a munkából áll az életem.

Árakra visszatérve.

Jelenleg 180ezer körül kapok és ha elszáll majd az üzemanyag ára akkor sajnos be kell látnom hogy a 22 éves kocsim is luxus lesz. Pedig a megyeszékhely itt van 20 km-en belül meg a munkám is. Jelenleg 30ezer kb az üzemanyag, ha 800 ft lesz akkor 50ezer lesz kb. Nem kell mondanom hogy egy autó fentartása nem csak üzemanyagból áll csak, de a fizuhoz képest így már rengeteg lesz.

Azért van egy szerencsém is hogy sokat dolgozom így nincs időm agyalni, csak baromi ritkán, viszont repülnek az évek... :) :/

A legrosszabb hogy nincs is jövőképem...nincs.

"nincs is jövőképem"

Akkor még az is lehet, hogy haladsz 1-ről a 2-re, csak mivel még sosem fogalmaztad meg magadnak, hogy mit jelentene 1-ről a 2-re haladni, nem tudatosul benned, hogy valójában megtörténik... :)

25 éves vagyok most végeztem el egy alapképzést egyetemen, ami egyáltalán nem piacképes, mivel szakmát nem adott a kezembe, visszakellett térnem az előző okj-s szakmámhoz. A diákhitelt felvettem a tanulmányaim során, azt hamarosan kezdhetem törleszteni. Párkapcsolatom, lakásom nincs, jelenleg a munkaadóm biztosít nekem szolgálati lakást, ami nem kifejezetten csak a számomra üzemel, tehát csak a szoba saját. Olyan dolgokra vágyom, mint egy-két egészségügyi problémám elrendezése magánrendelésben, valamint fogszabályzót szeretnék, hogy több önbizalmam legyen. Nincs meg a nyelvvizsgám és nincsen jogsim. Munkatapasztalatom eladói, babysitter, konyhai kisegítő ès HR-es. Az álmom hogy egy megbecsült munkám legyen ( lesz is szeptembertől, de hogy inkább a másik szakmámban) arra viszont még gyúrnom kell, hogy kicsit jobban értsek azokhoz amiket az egyetemen nem tanítottak meg.

Nem is tudom melyik ujjamat harapjam, az egészségemre is eltudnék költeni egy vagyont, jogsira is, nyeltanulásra is, és a jövőmbe való befektetésre is ,mondjuk tanfolyam vagy csak eltenni a pénzt, hogy inkább Pesten keressek munkát esetleg elkezdjek egy levelező szakot. 3 pasi is van az életemben akik akarnak is valamit meg nem is, igazából csak legyeskednek körülöttem, nem vagyok szerelmes, ki vagyok égve, egyiket sem tudnám választani, inkább vagyok teljesen egyedül. Az előttem szólókhoz hasonlóan én is szerencsétlennek érzem magam. Bérleményben is elélegelnék csak a magam ura akarok lenni nem koli meg közös lakás idegenekkel. Úgy érzem mire elérem még nehezebb lesz az élet.