Ebben az országban minden nő undorodik az olyan férfiaktól, akik 30 éves koruk felett a szüleikkel élnek?

Engem nem érint ez a probléma, mert 20 vagyok 19 éves baráttal, jelenleg úgy látom, hogy 25 feletti férfival nem kezdenék szívesen (max ilyen 5 év különbséggel kezdenék bármibe, fölötte túl érettnek érezném magamhoz), de, ha a jövőmet nézem akár csak vele is, bármikor megeshet, hogy anyagilag nem engedhetünk meg magunknak egy albérletet és vissza kell menni a szülőkhöz. Ez nálam nem szakító ok, főleg tekintve, hogy nővérem és bátyám majdnem 30-ak és mindketten itthon élnek még, így bennem ez van kódolva létvalóságként és, ha egy korombeli külön lakik, mindig van bennem egy ilyen "aztarohadt" érzés.

Az viszont már szállításra/nem összejövésre tenne okot, ha ilyen lusta, "a nőnek a konyhában van a helye" jellegű ember lenne, aki várja, hogy csettintésre kiszolgáljam.

Őszinte férfiú nemű ember válasza :

Szóval vagyok 20 éves,a keresetem pontosan 200 ezer,szakmámban dolgozok.

Nem Pesten,tehát a vidéki szubhumán fajtám valószínűleg magának köszönheti.

A város szélén van egy olcsó albi,jó kicsi,az alsó nagyobb lakások már meg vannak bundázva.

Mehetnék oda,nagyjából 150 maradna a zsebemben.

Egy egér elfér bent az fix.

Na most lehet,hogy a pnci jönne hozzám.

De...

Még fiatal vagyok,a pozícióm megőrzésén picit meg görcsölök azért.

Nem férfias dolog,de nem minden csak az én tetszésemen múlik.

Régen ha elmentél valahonnan,a másik utcában már fel is vettek még aznap.

Ma meg minden egyes álláshirdetésre van 100 jelentkező,és mind küzd a jó helyért.

Elmondható,hogy ez inkább verseny.

Egyértelműen nem az,hogy segítség mindenki számára a jobbért.

Itt max egy ismerősöd akit bent szeretnek,az bejuttat.

Már ha van ilyened ebben a világban,ahol már a betegségekből is normát akarnak csinálni.

Most így legalább otthonra adok pénzt,nem egy idegennek.

Itthon anyagilag valamelyest szinten szükség is van rám.

Tehát választható út hogy lelépek,lesz punci,ugyanis akik a szüleikkel élnek és még nincs kiépítve a karrierük meg nem érték még el a nagyságos anyagi függetlenséget azok senkik,láthatatlan szubhumánok...

Cserbenhagyva ezzel az itthoniakat,akiket kitudja meddig látok még meg egyebek...

Vagy maradok,itt élek,szenvedek tovább,de van hol aludnom ha esetleg bármi baj van.

Azaz ha valaki kifúr,vagy a főnök kutyájának nem tetszek,vagy bármi.

Marha sok az opció,éljen sokáig a demokrácia ahol a választást semmiképpen nem befolyásolja semmi,nincs ráderőltetve papíron semmi!

Max vagy ez,vagy meg is dögölhetsz.

Válassz!

Érdekes kritizálni mindenki tud,de értelmesen válaszolni és nem leszidó meg köpködő választ adni már senki sem.

Na ezért nem írok ki kérdést olyan gyakran már.

Ez a téma pedig nagyon sok szempontból is megválaszolható.

Ugyanis Európában vannak még országok rajtunk kívül,ahol szintén sokan élnek a szüleikkel.

De ezzel az a baj,hogy ez nem az 1%,tehát figyelembe sincs véve.

Gyakorlatilag láthatatlan vagyok,átnéznek rajtam,sokkal egyszerűbb valaki olyat választani aki már tovább tart az életben.

Lelkileg már független vagyok,mennék,élném az életem.

Ha...

Nem örökölnék egy házat,amit nincs szívem eladni a semmi kellős közepén.

Itt halt meg egy számomra kedves ember,akinek köszönhetem az életem.

Egy helységgel balra.

Sokat voltam itt gyerekként,máshova sem vágytam.

Még a környéken se akarok élni amúgy.

Egyszerűen sakk matt,úgy kell születni hogy jó legyen.

Mióta világ a világ, a nők a pénzes pasasokat keresik, akiknek már kialakult egzisztenciájuk van. Lakás, kocsi egyebek.

Olyant lehetőleg, akinek szerelmet tudnak hazudni, hogy beköltözhessenek a kecóba. Azután valamelyik szokásos női csellel majd le tudják nyúlni a pasastól a lakását.

Nem mindegyik. Énis anyámmal élek. Lerombolt amennyire tudott, hogy mellette maradjak, persze közben ekéz, hogy miért nem költözök már el; de lehet, hogy pont ezért akar magamellett tartani, hogy legyen kit ekézni.

Mert különben unatkozna.

Persze azért próbálkozom innen kitörni itthonról. Vannak már sikerek, gyűjtöttem már egy valamennyi pénzt, de még kell.