Miért tesznek úgy az emberek, mintha 30 éves korban megállna az élet?

Nem áll meg az élet. Családalapítás már leginkább 30 fölött kezdődik. Addig meg az ehhez szükségesek legyenek meg.

Az nem gond, ha utána továbbképzi magát az ember, csak legyen egy fix jövedelme a jövő tervezéséhez.

#2

Egyettértek!

Azért, mert a társadalom próbál valamit (egészségesen) meghatrázozni, egy bizonyos egyetemleges standardot felállítani, az miért baj egyeseknek?

Írod hogy munkája, igen, ezt is oda írtad. Szerintem talán 10ezer emberől 1 van olyan jólétben, a szülei miatt vagy akármi miatt, hogy annak ne kelljen felnőttként dolgoznia. Te meg ezt írod, hogy mi az, hogy 30 évesen legyen valakinek munkája.

Azért, ez nonszensz, és szerintem már a dolog túlzó végét fogod meg habzó szájjal :D

Senki nem azt mondta, hogy 30 évesen ma már mindenkinek diploma, legjobban kereső állása, háaz, házassága és gyereke kell legyen, de szerintem 30 évesen egy szakma, munkahely, saját kis önerő, talán egy jogsi már nem egy túlzó """"""elvárás""""".

Egyébként, én embert nem láttam még, hogy azért kövezzék meg, mert nem felel meg ezeknek, olyan mértékben xarunk a másikra...(:

Egyébként nem értem a kérdés-megfogalmazást.

Oké, nem vagyok még 30, de ha megvannak az erős alapok, mert anno pl sokat tanultam, keményen melóztam, most én válogatom meg hogy mit dolgozzak, mennyiért, csak félállást akarok-e, mit akarok csinálni a szabadidőmben, hova menjek?

Pont akkor indul igazán az életed. Van elég pénzed, kialakult szociális életed, rengeteg szabadidő, és megannyi lehetőség...

Felülsz a repülőre, és pár óra alatt egy fullos tengerparton vagy, ahol csúnyán mondva, minden kívánságod lesik. Nekem nem úgy tűnik, hogy így állna meg az életed...

2-es vagyok

Szerintem pont erről van szó, hogy ezt nagyon sokan nem úgy értelmezik mint lehetőség, szabadság, biztonság stb., hanem éppen ellenkezőleg. Kezdjek el dolgozni és ki ne merjek venni egy szabadnapot sem nemhogy munkahelyet váltsak mert úristen akkor mi lesz, ne menjek nyaralni és ne csináljak semmit csak járjak be a munkahelyemre, ne merjek költeni semmire mert spórolni kell az önerőre, legyen párkapcsolatom és akkor a barátaimat felejtsem el mert akkor nem vagyok még elég érett egy komoly kapcsolatra, vegyek lakást hitelre és fizessem a törlesztőt életem végéig, szüljek gyereket és készüljek fel rá, hogy akkor évekig nem megyek sehova, otthon ülök, nem vesznek fel egy normális helyre sem dolgozni mert a gyerek miatt egyből kiszórnak az állásinterjún stb., stb. Nem arról van szó, hogy nekem ne lennének terveim és ne szeretnék egy jó végzettséget szerezni, dolgozni, megteremteni a saját életem, családot alapítani stb., de ezt nem egy ilyen kényszer alatt szeretném megtenni. Engem ez inkább frusztrál mintsem bármire is motiválna.

Szerintem egész egyszerűen csak van egy menete az életnek, ami a legpraktikusabb, mentálisan és testileg a legegészségesebb.

30 körül már kezd fogyni a másik nemből való válogatási lehetőség. 30 felett már kezd nehezedni a teherbe esés és a terhesség, a szülés utáni regenerálódás. Plusz mennyire akar idős lenni a szülő, mire a gyereke éeettségizik?

Gyerek mellett nehezebb félretenni, nehezebb képzéseket végezni.

Gyerek előtt pedig nem ártana kicsit élni, sportolni, hobbizni és kettesben utazni, mert ezekre mind nem lesz lehetőség kb amíg ki nem repülnek a fészekből.

Lehet máshogy élni, csak nehezebb lesz.

Én pont azért tartom ezeket fontosnak 30 éves korra, mert onnantól kezdődik csak igazán az élet a szememben, hogy az ember nem tengődik bizonytalanságban, önmagát is keresve.

30 fölött én már nem akarnék azzal foglalkozni, hogy összerakjam az életem... Nem akarok beleöregedni abba, hogy valamit megszerezzek, ami csak a hiányérzetet csökkenti, de pluszt még nem ad azon a ponton. Nem akarok beleöregedni a gyerekszerepbe, mert számomra az kudarc. Ezért van az, hogy ezeket a dolgokat meg akartam szerezni időben, mert ha sokáig várok velük, csak elfogynak a lehetőségeim és sajnos az energiám is.

Ha 30 évesen van jó állásom, kényelmes életem, rendezett anyagi helyzetem, sokkal tovább tudok egészséges lenni és fenntartani magam. Az emberen nyomot hagy az élet, azért kell mihamarabb olyan életet biztosítani, ami megkímél. Fiatalon az ember kiheveri a dolgokat, de aki szar körülmények között öregszik meg, az sok folyamatot már nem tud visszacsinálni. Én a megelőzésre megyek.

Azért itt nagyon erős torzítások vannak a sírós oldalról.

Általános esetben egyetem mellett nincs más dolgod, csak tanulni.

Fiatalon meg a munkehelyeden nincs olyaan, hogy nem engednek el nyaralni, azért....ha olyan van, akkor a munkahellyel akkor is komoly gondok lennének, ha 50 lennél.

De nem is 24 évesen vagy abban a beosztotti helyzetben, hogy akár havi 1x kérj szabit, mert a beteg taknyos, vagy akármi, vagy jársz te magad sűrűn orvosi kezelésre.