Akik kerültek már mélypontra életük során, mi a jellemző? Az, hogy a barátok, családtagok segítettek, vagy hogy elfordultak tőled?

Attól is függ milyen mélypont.

Nagyon szituáció függő.

Voltak nehéz helyzetek az életemben, de SOHA nem kértem senkitől segítséget. Vagy megoldottam egyedül, vagy maradt úgy és az élet megoldotta.

Ezért erős embernek tartanak és folyton támogatnom kellene így vagy úgy a fél világot. Ha hagynám, de már nem hagyom.

Nálam egy pszichiátriai betegség miatt volt hasonló.

A családom próbált volna segíteni amennyire csak tudtak, de nyílván érthető okokból megérteni nem tudtak, mert azért elég nagy szakadék van egy egészséges és egy beteg ember gondolkodása közt. Főleg ez a kölcsönös meg nem értés okozta a félreértéseinket.

A végső segítséget nyílván szakemberek nyújtották, de a családom végig mellettem állt, és ha mást nem akkor némán támogattak.

A kapcsolatom azóta is jó a családommal. A barátokról nem tudok nyilatkozni, akkoriban nem voltak :D

Hát nekem szüleim próbáltak segíteni, de én szégyelltem magam. Barátaimnak nem is mondtam semmit. Emlékszek arra a napra, amikor megroppantam. Alig vártam, hogy hazaérjek. Egyfolytában sírtam, de azon az idegösszeroppanós módon. Elszívtam vagy 5 cigit. Ittam 2 vodkát. Lementem futni a helyi pályára, de többször meg kellett állnom zokogni. Aztán hazamentem és csak aludni akartam.

Valahogy talpra álltam, mert hát muszáj.