Miért nem néznek az emberek a szemembe?
Az a helyzet, hogy pont hogy én nem merek 3-4 mp-nél tovább a szemébe nézni annak, aki beszél hozzám. Amikor viszont néha-néha legyőzöm ezt a szorongást, kibírom, és tovább nézem azt, aki beszél, de nem túl szúrósan, csak simán, akkor azt tapasztalom, hogy még ha elég laza is vagyok, nem néznek rám a beszélők, amikor társaságban vagyunk (ha pl. többen állunk egy sorban, egy körben). Miért lehet ez? Nem vagyok nekik szimpatikus? Vagy látják rajtam, hogy az estek 99%-ban untat, amit mond a másik, és tettetett érdeklődést mutatok? De ezt honnan látják? Nincs a homlokomra írva... Vagy a szemem, esetleg a kisugárzásom negatív, elüt az átlagtól? Vagy én vagyok túl szúrós tekintetű? Nem értem.
Négyszemközt viszont éppen 99%-ban tisztességesen szemkontaktust tartanak velem.
Az arcberendezkedésem olyan, mintha mindig búskomor lennék, és csak ha vigyorgok, akkor látszik, hogy jó kedvem van.
A minap voltam egy rendezvényen, ahol feszengtem, nem érzetem jól magam, de ott maradtam, mert ez volt az illendő. Alig szóltak hozzám, és amikor megszólaltam, csatlakozni próbáltam a beszélgetéshez, akkor pofákat vágtak csak, nem néztek még rám se, vagy ha igen, akkor mintha megfagyott volna a levegő. Nem tartottam viccesnek, amit mondtak általában, és csak mímeltem, hogy "hahaha ez de jó sztori"... Utánoztam a többieket, hogy megfeleljek nekik, hogy igen, ez vicces volt...
Nem vetek meg senkit ilyen társaságokban, csak szimplán nem tudok ellazulni 5-nél több ember jelenlétében, főleg ha főnökök is ott vannak vagy korábban tanárok ott voltak körülöttem.
Nagyon kellemetlen számomra ez, és ezért igyekszem kerülni az ilyen kényszer társasági eseményeket (pl. lagzi, ballagás, céges buli, stb.). Két-három emberrel viszont jól eltársalgok, érzem, hogy kapok odafigyelést, érzem, hogy nem vetnek meg.
Hogyan tegyem túl magam ezen a megfigyelésen? Hogyan kezeljem?
- távolról se néznek a szemembe
- nem büdös a leheletem, mosok fogat rendszeresen
Szia!
Először is tegyek már fel Neked pár kérdést: Te jóban vagy magaddal? Te szereted magad? Békében vagy önmagaddal? Csak azért kérdezem, mert ezeket a kérdéseket tetted fel, hogy “Nem vagyok szimpatikus nekik?”, “Vagy a szemem, esetleg a kisugárzásom negatív?”, “Vagy én vagyok túl szúrós tekintetű?’. Eddigi tapasztalataim alapján (de kérlek bátran javíts ki ha nem lenne igazam) akik ilyen kérdéseket tesznek fel, azok az emberek saját magukról gondolják ezeket tehát negatívan gondolkoznak magukról és ha Neked ilyen gondolataid vannak magadról, akkor a többi ember miért gondolkozna másképp rólad? És tovább folytatom…ha így gondolkodsz magadról, akkor miért lepődsz meg azon, hogy nem szólnak hozzád és nem beszélgetnek veled? Szóval első körben ezeket kellene őszintén letisztáznod magadban, illetve azt, hogyha így látod magad, akkor mégis miért? Miért gondolod azt, hogy a másik jobb? A másik több? És a legfájóbb szerintem: miért gondolod, hogy a másik jobban szerethető, mint te?
A másik problémakör pedig az, hogy minek vagy olyan emberekkel és minek mész bele olyan szituációkba amikben nem vagy boldog és nem tesznek boldoggá? Értem én, hogy illem de ha nem vagy kibékülve magaddal akkor egy ilyen szituáció csak rontani fog az önbecsüléseden. És amúgy meg az életed az a te sztorid, rólad szól. Ha nem tetszik valaki, cseréld le, rakd fel a polcra, ossz új szerepeket új szereplőknek. Elvégre nem vagy fa, tudsz változtatni, mozogni. Kicsi lépésekkel kell kezdeni és sajnos ez az egész folyamat nem egy egyéjszakás dolog. Rengeteg munka és rengeteg őszinteség, legfőképpen magaddal. És sajnos, ha ezeket a lépéseket ignorálod és nem figyelsz oda rájuk, akkor újból és újból ugyanebben a szituációban találod magad és ugyanezeket fogod érezni. Nem tudom, hogy ki vagy, sose találkoztunk, de biztosan tudom, hogy épp annyira vagy csodálatos ember csak mint, én és bárki más a világon:)
De az eszedbe sem jutott, hogy pont ugyanaz az ok náluk is...?
Te sem más személyt akarsz megsérteni, hanem ilyen vagy. Lehet, rájuk is ugyanez igaz.
Nem vagyok megelégedve magammal, nagyon nem. Ez hosszabb időt igényelne kifejteni, azt pedig most itt nem teszem meg. Majd talán egy nap kiírom ide magamból.
Azonban az, hogy én a koponyámon belül mit gondolok magamról, mit befolyásol azon, ahogy a többiek viselkednek velem? A külvilág felé hogyan jelenik meg az, amit én gondolok magamról? Ahogy a többiek néznek, vagy nem néznek rám, amit a többiek gondolnak rólam, az nem rajtam múlik, nem az én szubjektív meggyőződésemen...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!