Valóban ez kellene, hogy legyen az életcélom?

Jézus istenem, egyáltalán nem. Nem is tudom hányszorosan vagyunk túlszaporodva, bőven megengedhetjük hogy csak az vállaljon gyereket, aki tényleg ért is a gyerekekhez, szereti is őket, anyagilag is megengedheti magának, és mentálisan stabil. Ha te teszem azt tudós akarsz lenni, és hozzátenni a világhoz, akkor tedd azt, mindenki sokkal jobban jár. De ez csak egy példa a rengeteg közül. Ne hagyd hogy a középkorű felfogású emberek beleerőltessenek egy életbe amit te nem akarsz élni.

Dehogy, ha te egyedül érzed jól magad, csináld (én is). A társadalmat tudatosan ne rombold, aztán kész.

Járhatsz önkénteskedni, öregek otthonába, kórházakba gyerekekhez, vagy menhelyekre, szedhetsz szemetet a természetben, gondoskodhatsz veszélyeztetett állatokról/árván maradt kisállatokról, ültethetsz fákat vagy virágokat (ami a méheknek jó), adhatsz plazmát/vért/lehetsz szervdonor, jelentkezhetsz kutatásokba kísérleti alanynak (nem tudok sokat a témáról, de biztos van olyan aminek elég alacsony kockázatai vannak), oszthatsz ételt/ruhát/tisztálkodási szereket, tölthetsz ki petíciókat azzal kapcsolatban ami számodra fontos, de ha van rá pénzed szoktak szervezni olyanokat is hogy önköltségből kimegy egy csapat egy országba és iskolát, vagy kórházat épít. Amit NAGYON nem ajánlok, az a pénzbeli adományozás. Sajnos leellenőrizhetetlen hogy ténylegesen hova megy az a pénz, és nagyon sokan élnek ezzel vissza.