Miét nincs türelmem a hobbimhoz?

Honnan tudnánk, ha semmit nem írsz le a körülményekről?

Mi változott az életedben, ami miatt feszült vagy, szorongsz, ideges vagy stb?

Igen, a szorongás határozottan hatással lehet erre. Szélsőséges esetben lehet kiégés is, amikor már semmi nem okoz örömet, nem lelkesít fel, nincs kedves még ahhoz sem, ami korábban a szenvedélyed volt.

De ne aggódj, ez valószínűleg átmeneti. Nekem is voltak ilyen időszakaim.

Ha tudsz, próbálj meg változtatni a körülményeiden, pl. ha túlvállaltad magad, ezért állandóan kimerült vagy és stresszes, akkor vegyél vissza kicsit, mert ennek hosszútávon csak egyre rosszabb következményei lesznek. Ha viszont rajtad kívül álló okokból vagy ideges (pl. vizsgaidőszak, megmérettetés a közeljövőben, magánéleti krízishelyzet), akkor légy türelmes, újra visszanyered majd a lelkesedésedet, ha megint nyugodtak lesznek a körülmények.

Pl. teljesítménykényszer. Nagyon meg akarsz felelni magadnak, nem tudsz spontán lenni, hanem nagyon "valamilyen" akarsz lenni, csak akkor éppen nem tudsz olyan lenni.

Mondok egy gyerekkori sztorit. Nyaralni voltunk, és két programot szerveztek, egy kirándulósat, egy gyerek rajzversenyt. Én kicsi voltam, és kirándulni akartam, rajzolni eleve sose szerettem.

Szüleim jól lóvá tettek, beraktak a rajzversenyre erre képzelheted, hogy tiszta hiszti voltam. Akkorát firkáltam, hogy majd szétszakadt a lap, fél másodperc alatt kész is voltam. A zsűriből kérdezték, hogy mi ez, erre ordítottam, hogy egy dühös gyerek, és egyből nyertem. Persze erree mindenki más is elkezdett ordítani, hogy ilyet ők is tudnak firkálni, mert ők ilyen-olyan szépen rajzolgattak.

Tulajdonképpen csak később értettem meg, hogy az a rajz tényleg lehetett jó, mert benne volt minden érzelmem, önmagamat rajzoltam le...

Tehát próbálj meg úgy rajzolni, ami éppen benned van, ne konkrétan valamit, lehet, hogy egy egészen más stílus kívánkozik ki belőled. Vagy az is lehet, hogy most a rajzot hanyagolni kéne, és inkább egy kicsit többet sportolni.