Mi a véleményed az ukrán menekültekről?

10:

Próbáltam beszélni vele, annyi volt a válasza, hogy nem az ő problémája és utasított, hogy adjam át a helyem azonnal. Nagyon úgy éreztem magam, mint akit magasról lenéznek. Lehet csak azért volt, mert velük ellentétben nem volt a kezemben a legújabb iPhone, stb.? (A család, viszont aki a helyemet foglalta, láthatóan szegényebb körülmények között volt, ezért se akartam többet között jobban leállni, vitázni, hogy kié is a hely.)

12:

Mutattam a jegyem, mutatta erre ő is a sajátját, ami nem is helyjegy volt. Hiába magyaráztam neki, nagyon úgy látszott, hogy nem tudja/szeretné megérteni. Aki meg azt javasolta, hogy álljak le velük vitázni...hát nem tudom, amikor a vagonban lévők 70%-a ukrán, és így állnak az emberhez, nem szívesen állok le velük. Pedig az elején próbáltam teljesen megértő lenni, hiszen menekülnek elvileg...de nem esett túl jól, hogy ennyibe vettek.

13:

Én inkább csak azt tapasztaltam, hogy sajnos még a kalauzba is belekötnek sajnos, hogy nem tudnak leülni. (amiért nem hibáztatom őket, ha sokat kell utazniuk, kimerítő lehet) Egyébként egy másik utamon, az egyik utas hasonló helyzetbe keveredett, és a kalauz ajánlott neki egy olyan vagont, ahol a legutóbbi megálló után lett pár szabad hely.

------------------------

Lényeg, csupán kíváncsi voltam kinek-mi a tapasztalata velük. Egyáltalán nem uszítás céljából tettem fel a kérdést. Próbálok maximálisan megértő lenni, hiszen könnyen lehet, hogy aki éppen vonatra száll a határnál az elveszítette az egyik hozzátartozóját, házát, bármi..... Még azt is eltűrtem, hogy egy másik menekült, a gyerekét feldobja az asztalra a laptopom mellé, úgy hogy hozzáér, majdnem leveri… viszont az, hogy így nekem támadtak, nem esett túl jól.

Azt tanácsolom mindenkinek, próbáljunk meg elfogadók lenni, hiszen mi kívülről az ő, háború miatt adódott személyen problémáikat nem látjuk. Egyben persze, mi is talán jobban tudnánk viszonyulni hozzájuk, ha kicsit kedvesebbek lennének.