A szingliségben mik a jó és rossz dolgok?

Jó: -hiszti mentes

-nem fogy el a zséd

Rossz: -nincs szex

Jó:

A szabadság. Senkinek sem kell megmondanod hova mész, mit csinálsz és amitt aggódnod, hogy a cselekedeteiddel megbántod. Bármit megtehetsz.

Meg persze nagyon izgalmas tud lenni az új emberekkel az ismerkedés.

Rossz:

Az ismerkedés egy idő után unalmassá válik és valami stabil dologra vágysz. Egy olyan párra aki teljesen ismer, titkok nélkül és ha éppen egy óriásit kell finganod, nem érzed rosszul magad, kényelmetlenül és próbálod visszatartani, hanem utánna mindketten nevettek rajta.

Hiába vagy 0-24-ben emberekkel körbevéve és fekszel le több száz emberrel, úgy is rettenetesen magányosnak tudod érezni magadat, mert mindenkivel csak felszínes a kapcsolatod.

Nő vagyok. Vannak olyan dolgok, amikben jól jönne a segítség, emberi és anyagi értelemben is, általában műszaki dolgok, amikhez nem értek. Ha kell, még magyarázom részletesebben, mire gondolok.

Hiányzik az intimitás az életemből (nem egyszerűsíteném le arra, hogy szex, mert szerintem nem egyenlő), és az élmények megosztása, a beszélgetőpartner. Nekem igényem van arra, hogy valakinek én legyek a legfontosabb az életében és nekem is az legyen valaki, a párom.

Előnye? Tagadhatatlanul nyugis és szabad élet, olyan rendetlen a lakás, ahogy akarom és bármilyen programra bármikor elmehetek anélkül, hogy bárkivel egyeztetnem kellene.

Jó-

Nem kell kompromisszumot kötni

Akkor és azzal vagy akivel szeretnél (vannak akik számon kérnek hogy ha férfi vagy miért kávézol egy női kollégáddal, stb)

Úgy igazítod az idődet ahogy neked jó, nem kell a másik terveit számításba venni

Nem kell a családjával, barátaival jópofizni

Nincs rajtad nyomás hogy minden áldott nap jól nézz ki

Nem kell azon fáradoznod hogy új dolgokat hozz a kapcsolatba, hogy elkerüld annak a kihülését

Rossz-

Ha nem egy (vagy több) barátoddal laksz, az egész háztartás rád marad

Ha olyanok a rokonaid, akkor minden összejövetelnél faggatnak, hogy mikor állapodsz már meg

Anyagilag nehezebben jössz ki

A szexuális életed a kezedre,és a szexshopok kínálatára korlátozódik (vagy a rosszlányok.hu-ra)

Az emberek egy része sajnál, és ezt rosszabb esetben ki is fejezi

A kisebb mindennapos örömeidet/frusztrációidat nem tudod kivel megosztani, mert a barátaidat azzal nem hívod fel hogy a buszsofőr milyen kedves, vagy épp bunkó volt

A szinglilétnek több előnye van, mint hátránya!

Azt csinálom, amit akarok, akkor, amikor akarom! Senki nem szól bele az életembe! Nem kell máshoz igazodnom!

Egy kapcsolat sok idegeskedéssel jár! Az első néhány hónapban még jó, amíg odavagytok egymásért! Aztán, elmúlik a nagy szerelem és a nők a férfiaktól várják el, hogy ők irányítsák egyedül a kapcsolatot, mindig mi találjuk ki, hova menjünk, mit csináljunk...

A férfi értsen mindenhez! Mindig be kell számolni minden lépéséről! Köszönöm, nekem ezekre a sz.ságokra nincs többé szükségem!

Imádok egyedül élni kötelezettségek nélkül, szabadon!

Nekem bőven elég, ha akad olykor szexpartner! Ez is jó benne, hogy nem ugyanazzal a nővel szexelhetek életemet végéig! Az ugyanolyan lenne, mintha folyton ugyanazt a sorozatot kéne újból és újból megnéznem...

Rossz:

Nincs kivel megosztanod a mindennapi kis életed és ezzel néha nagyon nehéz kelni, feküdni. :( Egy időben felszínesebb barátságokat használtam erre a célra, de sajnos nagyon hamar betelt náluk a pohár és rá kellett jönnöm, hogy az ilyen szintü bizalmasság sokszor a legjobb barátságokba sem fér bele. Jelenleg pszichológushoz járok, mindig is voltak nehézségeim az emberi kapcsolatokban. Emiatt olyan igazi párkapcsolatom sosem volt, olyan, ahol kihasználtak, több. A testi része nem is annyira nehéz, azt nőkent is el lehet fogadni, hiszen a vágy jó esetben kölcsönös. Viszont rájönni, mekkora hazugság egy kapcsolat érzelmi szinten, az nagyon-nagyon fájdalmas tud lenni. Hm, azt hiszem ez már nem a szingliség, hanem a rossz kapcsolat, rossz szakítás kategória. XD

Ami rossz még, hogy kevés segítséged van így a mindennapi életben. Rengeteg fizikai és technikai dologhoz nem értek sajnos. Persze néha megkértem a szomszédom, apukámat stb., de mondjuk sem nekem, sem a barátaimnak nincs autója, így több költözést is tömegközlekedéssel oldottunk meg. XD Az ilyenek mondjuk életre nevelnek.

Egyedül nem nagyon tudsz lakni, vagy elviselsz lakótársakkal, vagy hazaköltözöl. Tapasztalatból mondom, egyik sem könnyű. Persze volt néhány király lakótársam, akikkel nagyon jól megvoltam, a többi uh. :D

Intimitás hiánya minden szinten.

Közös programok hiánya.

Nehéz tervezni, mert egyedül úgysincs pénzed mondjuk 5 éves terveket szövögetni. Vagyi hát Magyarországon a nők többsege nem keres eleget ehhez, hacsak nem kapnak mondjuk lakást a szülőktől.

Jó:

Nem kell senkihez alkalmazkodni. Megtalálhatod önmagadban az egyensúlyt. Akkor van rumli, amikor kényelmes (mondjuk vizsgaidőszakban). Lakótársakkal ez annyira se megoldható, mint kapcsolatban, szóval hagyjuk. :D

Időbeosztásod rugalmassabb sokkal.

Tervezhetsz sokkal szélesebb körben mert nem kell a másikhoz alkalmazkodni. Pl: lakhely szempontjából. Egyszer első randin elmondtam, hol lakom, azt mondta a srác, hogy az neki túl messze van, mert biciklivel jár be egyetemre. Nem akartam ezzel előhozakodni akkor, de végül elmondtam, hogy saját lakás, ami errefelé megfizethetetlen lett volna, így bejárok busszal. Nem volt több randink. XD

Amúgy komolyan elgondolkodtam azon, ha lett volna párom, amikor szüleim megvették a lakást, mennyire szólt volna bele hogy melyik legyen az. Mondjuk ha nem adott volna bele egy fillért sem, akkor nem adtam volna beleszólást. Fordított esetben én sem döntenék más befektetett pénzéről.

Most belegondoltam, és több előnye van, mint hátránya.

- Szabadság van, nem kell máshoz igazodni, más miatt saját dologról lemondani, átütemezni.

- Azt csinálok, amit akarok. Na jó, nyilván nem, de mégis... szinte.

- Egyedül lehetek esténként, nekem nagyon kell a sok egyedüllét.

Olyan élethelyzetben voltam évekig, amit se lelkiállapot, se időbeosztás miatt nem tudtam volna párkapcsolatban végigcsinálni. Nem is így alakult volna valószínűleg. Illetve nem is voltam alkalmas párkapcsolatra.

Szóval törtetősebb időszakokban lehet előny a szingliség.

Viszont hiányzik az intimitás, hiányzik, hogy az életemet, nehézségeket, örömöket megosszak mással (családban sincs megfelelő személy, a barátok meg ilyen téren nem olyanok), hiányzik az ölelés is.

Meg félek, hogy találok-e hosszú távra partnert, kezdek vénlány lenni.

Nehéz elmenni nyaralni, kirándulni, kvázi másik szingli barátot kell ezekhez vadászni, de nekik is megvan a maguk élete.