Miért majdnem ugyanolyan "minden" fiatal?

Én "fura fiatal felnőttként" nem vagyok szem előtt. Rengeteget vagyok otthon, míg egyetemen voltam, órákra késve értem be vagy, ha nem, akkor se beszéltem nagyon senkivel, az ivócimborák is meghívtak piálni, de nem én voltam soha a fő fókuszban, a kolis szobatársaimmal is kellett 2-3 hónap, mire úgy igazán kijöttem, de akkor is valahogy kilógtam, mert mind szaktársak voltak engem kivéve.

Kapcsolatom sose volt, barátaim alig, mindenki gyereknek néz on és offline is. Ha komoly témában adok tanácsot, persze itt is meg fb csoportokban is rommá pontoznak, mert annyit olvastam az életről, hogy néha úgy érzem cheat kódom van hozzá, pedig nem is játszom igazán.

Ránézésre meg attól függ, mikor látsz, gyakran váltogatom a külsőm, egyetlen, ami állandó, az az, hogy "érezzem benne jól magam" és, hogy a tükörbe nézve elégedett legyek, passzoljon az aznapi kedvemmel. Így gyakran kitűnök a tömegből, gyakran pedig beleolvadok. Egyiket se bánom, jól érzem magam így is, úgy is.