Van benne igazság!?

Vagy csak szeretik a fajtat, nem kell altalanositani. Amstaffom van, azt szeretem bennuk, hogy nem megalkuvo, vagyok en, meg a szuk csaladi kör, baratok, akiket elfogad, de idegenekkel nem haverkodik. Nokent nem kell felnem, ha vele setalok. Meg van nevelve, nem megy ra se masik kutyára, se emberre, megis biztonsag erzetet ad. Nem mindenki akar yorkiet meg kistestu kutyat, viszont lakasba rovid szorut szerettem volna, amelyik nem ugatos, elvan egesz nap nyugiban, ha megvolt a kello mozgas, jatek. A menhely meg tele van ilyen bulltipusu eselytelen kutyakkal, mert rossz a hiruk, ezert esett ra a valasztasom. Nem bantam meg, nagyon ragaszkodo, kedves, tanulekony kutya, meg igy is, hogy nem kolyokkent kerult hozzam, nem adnam oda senkinek semmi penzert.

Vannak kicsinyes emberek akik szeretik a másikat azzal lealacsonyítani, hogy csak kompenzál. Mert ezáltal igaz, hogy ők semmit nem tudnak felmutatni, mégis többnek érezhetik magukat.

Sokáig ez volt lényegében sokmindent kompenzálni akartak vele, vagy épp magukat megvédeni akarták vele.