Mikor érezted a legnagyobb szégyent?

Autópályán Németországban nem bírtam ki a pihetőig, így anyukám félre állt és a vízelvezetőnél elkezdtem kakilni.

Mivel ez elég méllyen volt, így az autósok nem láttam, de egy német család megállt mögöttünk.

Gondolom segíteni akartak.

Apuka, anyuka és 2-3 gyerek.

Mindegyikük perceken át nézte, ahogy egy gyerek (azaz én, kb 14 voltam) kakil.

Nem szálltak ki, nem mentek tovább semmit sem csináltak csak néztek. Perceken át.

Ez azért nem nagy égés szerintem. Megvárták, hogy akartok-e valamit.

Nekem az volt a csúcs, amikor a társaság mikrobuszának a kulcsát a semmi közepén elhagytam. Az égő volt.

Kórházba kerültem, majd a kórházból kikerülve otthon lábadoztam lelkileg és testileg totálisan összetörve.

De annyira le voltam robbanva, hogy az oviba nem tudtam a gyerekem elvinni, így otthon volt velem.

E közben a feleségem lebukott, hogy megcsal, ezért megfogta a gyereket és otthagyott engem kb fekvőbeteg állapotban, elrabolva a gyerekemet.

Ennél nagyobb szégyen és megalázás soha nem ért...

De felépültem. Az exem meg a szeretője furcsa balesetben kórházba kerültek, eltört a kezük a lábuk, arccsontjuk, orruk, ujjaik...

Nekem pedig a gatyám is ráment az ügyvédre, de megnyertem a gyerekem teljes felügyeleti jogát.