Miben szorul segítségre egy olyan ember akinek levágták a lábát? Vagy élhet ő is majdnem teljes életet?

Az még megoldható, ha van zuhanyzó ahova be tud menni. A közlekedés lépcsőn off, bármi ami neki magasan van, szinte minden is, közlwkedés oké elektromos kocsival nqgy boltokba, de pl egy dogorvoshoz már nem biztos, mert nem visz 2 embert aki felviszi a lépcsőn. Az én faterom kihúzta inkább otthon a fogát egy zsinórral amit rákötött valahogy. Szóval sok szívás van vele.

A legnehezebben neki kimenni volt az utcára, 2 év kellett h erre rákészüljön, mi történt, baleset, lesajnáló tekintetek, megnézik az utcán stb.

Aki elvesziti valamijét, sajnos megváltozott munkaképességű lesz, sok helyen fel sem vesznek.

Sok ember egészségeset akar, szoval szerintem nem lehet elni teljesen, de lehet ugy elni, ha leszarod azt es csak pozitiv dologr koncentralsz

Attól függ, hogy mit tekintesz teljes életnek. Az egyik nagyon kedves ismerősömnek az egyik lábát 15, míg a másikat 8 éve amputálták lábközéptől lefelé. Nagyon nehezen szokta meg, de dolgozik (munkahelyen), otthon is mindent megtud csinálni egyedül is. Bár igaz, hogy azért otthon van a férje és az egyik gyereke is, aki ráadásul még középiskolás.

Szóval nagyjából lehet teljes életet élni.

Abba is gondoljunk bele, átlag embernek egy sima lakásfelújítás is esélytelen, lakásvásárlás meg főleg.

Ha belegondolok, csak a családi házunkban szűk ajtók, küszöbök, már a házba is csak lépcsőn át lehet bejutni.

Most panelban élek, itt rögtön a bejáratnál van egy lépcső, a lifthez is lépcsőkön át jutsz, és még lábakon is halál bevergődni magam a lakásba.

A közlekedő miről a kisebb szoba nyílik nincs 80 cm széles, az ajtóim valami 60-pár centisek, a wc, fürdőben van egy 5-6 centis padka, meg úgy alapból minden kis lyuk.

Konkrétan a munkahelyemre nem tudnék bejutni mert szintén lépcsők vannak.

Ha elveszíteném a lábaimat és kerekesszékbe kerülnék, hát itt szopnám le magam, az biztos.

#8 (ma 21:43)

A gyerek 19 éves, utolsó éves gimnazista, több un. fakultatív órája van, a férje autóbuszvezető vagyis minden második nap 10-12 órában dolgozik; az asszony munkahelyen 4 órában dolgozik, mellette mos, főz, takarít, vasal. Az utóbbit munka mellett kiegészítésként hivatalos formában is csinálja.

A lesajnálás a többségben nem úgy valósul meg, ahogy te sugallni próbálod. A többség segíteni akarnak nekik, vagyis a megváltozott munkaképességű, ill. rokkant embereknek. Elmondom neked, hogy volt olyan időszak, amikor én is kerekesszékbe szorultam, így tudom, hogy az önmagában nem megnyugtató helyzet. (megjegyzés: autógázolás áldozata voltam '92-ben, amiben mindkét lábam szilánkosra tört, a combcsontom is roncsolódott. Az orvosok szerint csoda, hogy megúsztam az amputálást.)