Hogy lesz valakiből önhibán kívűl hajléktalan?
"Tipikusan váláskor a biroság kirugja a férfit a lakásból, és mindent oda ad a nőnek."
Nagyon uncsi már ez a szöveg.Az én szüleim 20 éve váltak el, és anyámnak már akkor is fel kellett vennie hitelt, hogy kifizesse apámak a ház felét, plusz ingóságokat is oda kellett adni.
Az meg, hogy apám sosem fizetett gyerektartást utána, senkit nem érdekelt. Párszor megpróbálta anyám megelölegeztetni a bírósággal, olyankor küldött pár ezret, ami miatt lezárták a megelőlegezést és fél évig megint nem lehetett kérvényezni. Ezt eljátszotta párszor, aztán anyám inkább hagyta az egészet a francba.
Ja igen, és lehet, hogy apám most hajléktalan, mert többek közt alkoholizmus miatt váltak el, annyit tudok, hogy utána apám már teljesen leépült, nem is dolgozott, a családja fogadta be, amúgy már akkor is az utcán lett volna.
De egyébként elárulom neked, hogy sehol nem szokás a nőnek ítélni "mindent", ez egy nagy hülyeség, nem is tudom, miért terjedt el. Általában eladják ilyenkor a házat, vagy a nő kifizeti a pasit és vállalja a további hitelfizetést. Semmilyen jogalapon nem kaphat meg mindent a nő.
#11: Ez a múltból jön. Az én szüleim 1981-ben váltak. Apummal szerettem volna maradni, mert ő sokkal kedvesebb volt hozzá, többet foglalkozott velem. Ekkor ez nem volt lehetséges. Soha nem volt előtte arra precedens, hogy a bíróság az apának ítélte volna a gyereket. Hiába mondtam én is, anyummal kellett maradnom. Apumé volt eredetileg a lakás, a házasággal közössé vált, anyum semmit sem vitt bele. Anyum kapta a lakást a válással, így mi ott maradtunk lakni. Apum kártérítést kapott, anyum fizetett neki 30 ezer Forint körüli összeget, ennyit ítélt meg a bíróság. Ez akkor egy autó árának a fele, a lakás árának 20-ada volt nagyjából.
Innen ez a "nő kap mindent". Régen így működött. Mostanában már nagyjából jó ítéleteket szoktak hozni.
Páromnak például nem sok hiányzott. Úgy született, hogy az anyukája betanított munkás volt végzettség nélkül, apukája meg nem túlfizetett szakmunkás. (Lehetne vitázni, hogy minek a gyerek így, de az belátható, hogy NEM a gyerek hibája, hogy ilyen körülmények közé született.)
Aztán a gyerek egyszercsak lebénult, először csak a lába, aztán nyaktól lefele, egy ritka betegség miatt. Az anyjának otthon kellett ápolnia, mivel teljesen önállótlan volt.
Náluk szerencsére rendeződött végül a dolog, de nem sokon múlt. Az ápolási díj semmit nem ért már akkor se, apukája nem keresett túl sokat.
Ők szerencsések voltak, de el tudom képzelni hogy ilyenkor földönfutóvá válik az egész család. A rokkant fiatalkorútól meg nem elvárható, hogy húzzon dolgozni és tartsa el magát, kössön biztosítást.
Igazából szerintem ez arányaiban gyakori, hogy a felelőtlen szülők miatt lesz a fiatal nincstelen. :(
Most én is önhibámon kívül lennék hajléktalan, ha nem lenne férjem.
Gyerekkoromban a szüleim elváltak és magamra hagytak a nagymamámnál, akinek szintén csak púp voltam a hátán. Nem azért, mert nem voltam szerethető, hanem, mert a fia helyett a volt menyére hasonlítottam, ezért elvből gyűlölt. Anyám teljesen kizárt az új életéből. Apám csak akkor jött meglátogatni minket, amikor pénz kellett neki. Felmarkolta a gyerektartást, a családi pótlékot, meg a nyugdíjból, amit tudott. Sokat nélkülöztem, sokat bántalmaztak. Amikor azt mondtam, elmegyek szünetben vagy hétvégente dolgozni, leszóltak, hogy meg se próbáljam. Semmi önbecsülésem nem maradt. Gimnázium után arra sem volt pénzem, hogy elhagyjam a települést és egyetemre jelentkezzek. Maradt az OKJ. Szerencsémre ott a jó tanulmányi átlagom után járt ösztöndíj. Havonta kb. 10 ezer forint, amit csak azért nem tudtak elvenni tőlem, mert az iskola nyittatott velem bankszámlát. Így tudtam megvenni az első laptopomat és telefonomat, hogy többé ne szigetelhessenek el olyan könnyen a külvilágtól. Az iskolák után úgy egy évig nem tudtam elhelyezkedni. Egyetlen munkáltatónak sem kell OKJ-kat végzett munkavállaló. Végül egy ismerősömnek nagy nehezen sikerült beprotezsálnia a cégéhez.
Minimálbérből nem futotta volna albérletre, ezért a próbaidő után egyből nyitottam két fundamentát. Bíztam benne, hogy legalább egy miniházat vagy lakókocsit tudok venni magamnak, amikor - jövőre - lejárnak. A fizetésem nagyja arra ment el, hogy törlesztettem a számlákat és azt a devizahitelt, amit apámnak köszönhetően vettek fel a házra. Azóta elszálltak az árak, elértéktelenedett a megtakarításom és a mama is leépült. Hagyta a lányának, hogy eladja a házat, ahol addig éltünk, miközben tudták, hogy nem lenne hol laknom. Szóval férjhez mentem és így van egy félkész tető a fejem fölött.
Szerintem vannak még páran, akik olyan spirálba kerültek, ami egyre lejjebb húzza őket és egyszerűen nem tudnak kijutni belőle, hiába próbálkoznak.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!