Szerintetek mennyi az esélye, hogy egy ember olyan társat talál, aki mellett egyáltalán nincs szükség "alkalmazkodásra" (tehát a saját személyiségének feladására), illetve sosem kell a másik előtt színlelnie, tettetnie?

Hat az alkalmazkodás és a személyiséged feladása egyáltalán nem ugyanaz.

A személyiséged normális esetben egyáltalán nem kell feladnod, és az emberek többsége életében többször is talál olyan párt, aki elfogadja olyannak amilyen.

Az alkalmazkodás tok más téma szerintem, alkalmazkodni néha kell, akkor is ha két ember maradéktalanul összeillik. Vagy lehet hogy ha csak ketten lennének a földön akkor nem kellene, de azért minden kapcsolatban vannak külső tényezők is.

Na mindegy, amúgy az olyan kapcsolat ahol az egyik félnek nem kell alkalmazkodni semmihez akkor van amikor ő leszarja a másik fél pedig halál szerelmes és vakon van, szóval nem éppen ideális.

Egyetértek az #1 válaszolóval, az alkalmazkodás és a személyiség feladása tök más dolog.

Alkalmazkodás az, hogy nem bömböltetem a filmet amit nézek, ha a párom közben olvasni akar. Például. De ettől még megmarad a személyiségem. :D

Szerintem nem nehéz olyat találni aki előtt nem kell színlelni. A trükk az, hogy az elejétől kezdve nem szabad színlelni, mert ha egyszer elkezded, akkor a másiknak az álarc fog bejönni, és utána ha egyszercsak ledobod, akkor nyilván nem fog neki tetszeni mert nem erre számított.

Őszintén szólva én nem is értem, hogyan és miért hoznak össze emberek olyan kapcsolatokat, ahol nem lehetnek önmaguk... már eleve úgy kell ismerkedni, és akkor ha nem jön be a másik valódi énje, akkor bele se kell kezdeni a kapcsolatba.

Azt sem tudod, miről beszélsz csezdmeg. Az alkalmazkodás és egy agyatlan dependens nyomorék megfelelési kényszere két külön dolog

Aki feladja magát a kapcsolatban, annak a fejében van elsősorban baj.