Van bármi értelme pszichológushoz járni? Gondjaim vannak bőven, amihez szakemberre mindenképp szükség van, de kevésnek érzem valahogy

#4 Erről ez jut eszembe:

[link]

:DD

3 alkalom után érdemes elgondolkodni, hogy jo-e szamodra ez a pszichológus.

Illetve, depresszióval klinikai szakpszichologushoz kell menned, és sulyos esetben szükséges a gyógyszer is.

Nem tudom mi a pontos problémád, de a pszichologusnak abban kell tudni segíteni, hogy a megoldhatatlannak tűnő gondot megoldhatónak lásd, a tenyleg megoldhatatlannal pedig együtt tudj élni. Valamint, segit, hogy felismerd a ketto kozotti kulonbseget.

Az 5os órás példájánál maradva, egy szorongonak pl. azert kell "leolvasni az órát", mert o egyszerűen nem látja, összezavarodnak előtte a számok.

A szakemberek nem istenek. Lesz akivel jobban megtalálod az összhangot, lesz akivel nem, van olyan akinél azt érzed nem is érdekled, tesz rád és akkor a különböző szakirányokról, szakterületekről még nem is beszéltünk.

Kutatni kell olyan után, akivel érzed hogy tudtok haladni, ténylegesen segít a problémáiddal, mentek valamilyen irányba. Tudja hogyan álljon hozzád, figyel rád, bízol benne, bizalmat ad hogy a gondjaidat megtudod oldani. Attól mert egy nem jött be annyira, nem kell feladni, keresni kell mást, akivel jobban érzed magad.

Az egész lényege, hogy MAGAD miatt csinálod, nem másért. Te akarsz jobb életet, egyensúlyt, lelkileg és mentálisan összerakni magad, tehát azon túl hogy valóban neked kell tenni érte, ebbe beletartozik az is, hogy olyannal ügyködsz ezen akivel úgy érzed van értelme.

Ket eve jarok pszichologushoz. Ugy erzem, hogy a valtozas eszrevetlenul szivarog belem. Azzal, hogy sokkal tudatosabb vagyok a reakciomat illetoen, konnyebben tudok valtozni is. A pszichologusnak koszonhetem az alabbiakat:

- Amikor megkeresett egy olyan ember, akivel minden kapcsolatot megszakitottam, nem estem ketsegbe. Pedig ettol nagyon feltem, es errol sokat beszelgettunk. Ehelyett meglepoen nyugodtan fogadtam, es hatarozottan vissza tudtam utasitani.

- Korabban hetekig, honapokig porogtem azon, ha valaki rosszat mondott ram. Szeretnek jo ember lenni, igy mindig magamra vettem, ha valaki valami bantot mondott rolam. Meg mindig elhittem ezeket. A pszichologussal valo beszelgetesek utan megertettem, mi jatszodhat le a masik felben, es ezek a banto dolgok sokszor nem rolam szolnak, hanem a masikrol. Ma mar 1-2 nap alatt tulteszem magam rajta - meg ez is egy kicsit sok, de mar sokkal jobb, mint regen.

- Felismertem, hogy mennyire nem allok ki magamert. Pedig azt hittem, hogy de. Ez egy kovetkezo cel.

- Rajottem, hogy az emberek iranti bizalmatlansagom igazabol a sajat magam iranti bizalom hianya.

- Soha nem gondoltam volna, hogy a noiessegrol ennyire nehezen beszelek. Amikor ez elojon, nagyon feszult leszek. De ebben is fejlodtem, es mar konnyebben beszelek errol, beleertve a sajat ketsegeimet is.

- Az elejen meg sokszor elojott az a szemely, aki miatt krizist eltem at. Egyreszt bantott, hogy ennyit beszelunk rola, masreszt jo volt, hogy valakinek elmondhattam ezeket. A barataim mar joval korabban azt kerdezgettek, hogy miert porgok meg mindig ezen. A pszichologusnak mindent elmondhattam, o nem kerdezte azt, hogy miert jar ezen az agyam. Jo volt kiadni magambol, nem pedig belulrol orlodni ezen.

Ezek nem ugy jottek, hogy megmondta nekem a pszichologus, hanem ket ev munkaval.

Amugy en mar a 2. alkalom elejen ereztem azt, hogy jo helyen vagyok.

Végső esetben TB pszichológus is van.

De a lényeg tényleg az, hogy olyan emberhez menjél, akivel tudsz együtt dolgozni.

3 alkalom ahhoz elég, hogy ezt megtudd. Sok alkalom kell a többihez.