Hogyan emlékeztek a legendás 1987-es télre?

Nem tudom mit értesz kezdetleges viszonyok alatt.

Sokkal megszokottabb volt a havazás akkoriban. Az ominózus extrém havazáskor én reggel dolgozni indultam szokott időben, 7 óra körül. Csepelről a Blahára. A HÉV nem közlekedett, buszokat küldtek helyette, de azok is nagyon lassan araszoltak. Nagy nehezen sikerült bejutni busszal a Közvágóhídig, onnan kész. Semmi nem járt. A Közvágóhídtól gyalog mentem be a melóhelyre a Blaháig a tökig érő hóban. Hát nem volt egyszerű. 10 óra után értem be. Ami emlékezetessé tette, hogy akkoriban nagyon utáltam a sapkát, a fejem nem is fázott, csak a fülem. Ennek kivédésre saját kötésű vastag fülvédős fejpántot hordtam. Mire beértem dolgozni, a hidegben megfagyott a hajam, konkrétan törni lehetett. Ijesztő volt! De aztán kiengedett. Mindenesetre azóta kevésbé szeretem a telet, hideget - hóval vagy anélkül, mindegy.

Na, az felejthetetlen volt!

12 éves voltam kb akkoriban.

Délben elkezdett esni a hó, és egyre szaporábban. Igen gyorsan elkezdett egyre több hó összegyűlni, és a tanárok jól sejtették, hogy ennek nem lesz jó vége, így a busszal bejárókat hazaküldték, még időben. Jól tették mert 2-3óra leforgása alatt elkezdett egyre jobban bedugulni a közlekedés.

Másnap délután indultunk nagymamámhoz egy szomszédos tanyára, de a buszról időnként lekellett szállni, hogy megtolják az utasok..

A kenyeret, tankokkal hordták a faluba. A szülő nőért nem tudott bemenni a mentő..

A tanyára érve azt láttuk, hogy csak a kémény teteje kandikál ki a hókupacok alól, amúgy a teljes épűletet hó fedte. Mamám csak úgy tudott kijutni avházból, hogy kis lapáttal alagutat vájt a hóba és így kiásta magát. Mire megérkeztűnk, komplett alagutrendszert csinált meg lépcsőket a hóba, mivel sok helyen több emelet magas volt a hó.

Bent a városban volt, ahol második emeleti erkélyig ért.

Gyerekként persze nagyon élveztem...

Érdekes állaga volt annak a hónak, jó strapabiró volt, soká megmaradt. Később ónos esőbesett rá és a tetejére fagyott.

Hát ilyen volt a 87-es tél, Békéscsabán.

Akkor voltam nyolcadikos. Nem, nem akkor volt minusz 17,ket evvel elobb minusz 20 korul volt egyszer.

Nagyon szepen tulelte az, aki nem ragadt a forgalomban. Kenyer nem volt, aztan mindenki tett a melyhutobe, ha sikerult kapni.

En hotaposo csizmaban elazott nadragban gyalogolam iskolaba. Gyonyoru volt.

Tanitas alatt a nyolcadikos fiuk segitettek havat lapatolni.

Igazabol ha van tartalek kaja, senki nem indul neki sehova, ez is jobb, normalisabb, mint a 40 fok.

Én alsós voltam és nem kellett iskolába menni több napig, talán egy hétig se. Az biztos hogy szánkóztunk, játszottunk a nagy hóban.

Az tényleg nagyon nagy hó volt, de más telekről is emlékszem olyan havakra hogy órákat késtem az iskolából mert nem jött a busz, vagy csak álltunk álltunk a megállóban és reménykedtünk.