Hogyan emlékeztek a legendás 1987-es télre?

Nem...

18/F🤷‍♂️

Na, ezt benéztem😅

Valamiért azt olvastam, hogy "emlékszel-e"

Sajnos, vagy nem sajnos, de én akkor még tervben sem voltam, ellenben anyukám már 5 éves volt...

8 éves voltam. Nem emlékszem pontosan, mert többször is volt nagy hó, amikor nem jártak buszok, gyalog ment mindenki dolgozni, suliba. Volt hogy mamáméknál voltunk másik városban, kb. 50 km-re otthonról, és ott ragadtunk 1-2 napra.

Nem volt semmi különös. Teljesen természetesnek gondoltam.

Nem kellett semmit se túlélni 😁 sokat szánkóztunk, hógolyóztunk.

Budapesti vagyok. Egy óvodában dolgoztam akkor.

A tartós mínuszok miatt sok szülő nem hozta a gyerekét.

Az első nap gond volt az étel kiszállítással. Ajánlották, menjünk érte szánkóval. Végül a tűzoltók hozták ki dél felé az egész napra való ennivalót. 1 óra és 2 óra között, ahogy sikerült, a bent lévő gyerekek megkapták az ebédet. A másnapi reggelit eltettük az uzsonnából, de mindig tudtunk teát főzni, vaj, méz általában volt készleten.

Aztán pár nap alatt rendeződött a helyzet, de a hó elég sokáig megmaradt.

Régen nem volt különleges dolog a nagyobb havazás.

Sok falut elzárt olyankor a hó. Akkor jöttek az orosz katonák a bivaly monstrumaikkal és vitték a kenyeret, tejet a boltokba, kórházba a szülő nőket, sürgős betegeket.

14 voltam, nyolcadikos. Nem mentünk suliba, bár mi közel laktunk, de mivel nem volt közlekedés, sokan nem tudtak volna bejönni. A hó az akkora volt, hogy az autókat simán ellepte, amúgy ilyen porhó szerűség volt, amit a szél is elhordott. Nagyon hideg volt, tartósan -10 alatt maradt napközben is. A katonák hordták az élelmiszert a boltokba lánctalpasokkal, a sorkatonák lapátolták a havat, meg csinálták amit kellett. Mondjuk mi élveztük, volt egy domb ida jártunk szánkózni, emlékszem, millió gyerek volt és annak legalább a fele ismerte is egymást, haver volt ez is, az is.

Amúgy ez Budapesten volt.

Nagyon is túl lehetett élni. :) 21 éves voltam, Soroksárról jártam Kelenföldre dolgozni, ötszöri átszállással. A járműveket nem, vagy alig fűtötték (nem volt ilyen kényelem, időnként - mondhatom - pazarlás a túlfűtött járművek miatt). Nem voltunk elkényelmesedve. Sokkal kevesebb autó volt, többet mozogtunk. Nem kizárólag az a tél volt kemény; minden télen hullott jócskán hó, mindig vártak hótakarításra jelentkezőket a Közterület Fenntartó (akkor még) Vállalatnál. Ez fizetett alkalmi munka volt, a közterületeken kellett ellapátolni a havat. Az éjszakai műszakot ellátókat különösen jól megfizették az akkori viszonyokhoz mérten és forró teát is kaptak a melegedő helyeken. A hetvenes, nyolcvanas évekre emlékszem, szinte mindig fehér karácsony volt és sokat szánkóztunk. Akkoriban volt elég csapadék és volt négy évszak. Januárban van a névnapom és 1987-ben a kollégáimtól kaptam egy cserép fokföldi ibolyát. Mire hazaértem vele, megfagyott. A Volánbusznál dolgoztam, a buszvezető kollégák összecsavart újságpapírt gázolajba mártottak, meggyújtották és a buszok üzemanyagtartályai alá tartották, hogy ne fagyjon meg az üzemanyag. A Börzsöny-hegységben szilvesztereztünk, éjszaka -17 fok C volt. A társaságom mulatozott, én nem nagyon ittam alkoholt, elindultam egyedül vissza a szálláshelyünkre. Nem tudom, hogyan maradtam az úton, ugyanis korom sötét volt, Kismaros szélétől már nem volt közvilágítás, a ház, ahol megszálltunk a hegyoldalban volt, a kisvasút Morgó állomásától kissé távolabb. Kicsit féltem, az orromig sem láttam. Szó szerint csak megérzés és tapogatózás alapján találtam meg a ház kerítését és kapuját. (Előtte is többször jártam már ott, "éreztem" a távolságot.) A ház alsó szintje kőfalú volt, de az emelet és a meredek sátortetős padlásszoba oldala is fából készült. Dermesztő hideg volt. Én a középső szinten kaptam ágyat, a kályha az alsó szinten volt. Bekészítettünk a kályhába, de nem akartam begyújtani, hogy ne égjen le a tűz, mire a többiek megérkeznek, a tüzet sem akartam őrizni, mert szerettem volna aludni. Lefeküdtem az ágyba felöltözve, kabátban, egy paplannal és egy pléddel is betakaróztam, de nem tudtam elaludni, mert annyira fáztam. Emlékszem, csattogtak a fogaim, reszkettem a hidegtől. :))

Akkoriban a hideg teleket nem tudták átvészelni a kártevők, kullancsról csak hírből hallottunk, nem voltak fertőzöttek velük az erdők. Még a Duna befagyott soroksári ágán is korcsolyáztam télen. Csodás időszak volt.

Most, az elmúlt karácsonykor ömlöttek a rádióban a hóról és száncsengőről szóló negédes dalok; szomorúan és csodálkozva kérdeztem, miről énekel az a nő...ilyen karácsony régen nincs és már soha nem is lesz. Összeszorult a szívem...még nincs unokám, de ha lesz, én már nem fogom őt szánkóztatni.

:( 55/N