Miért akarom tönkretenni az életemet?

Mondhatjuk, hogy már fiatal korom óta elég komolyan fogom fel az életet. Megfontoltan, amolyan minden szempontból megvizsgálva. Ennek eredményeként így a huszas éveim elejére teljesen önálló vagyok, jó munkahellyel, stabil párkapcsolattal, saját ingatlannal, egy elég nagy összegű félretett pénzzel szülői vagy bármilyen segítség nélkül. Szóval mondhatjuk, az életem sínen vannak dolgok, amik még nem tökéletesek - vagy csak még nem találtam rájuk megoldást - összességében nagyon jó helyen tartok a céljaimat illetően.

Mégis van valami. Nem tudom miért, de vaj bennem egy hajlam az önpusztításra. Egyszerűen jönnek olyan időszakok, mikor elkezdek arra vágyni, hogy mindezt, amit felépítettem, leromboljam. Tönkre tegyem magam. Káros szenvedéllyel (alkohol,cigaretta, drog, gyógyszerek) vagy valami olyan cselekedettel, ami visszavet (pl hajléktalannak lenni X ideig). Ezek közül soha egyet sem tettem meg, mert, bár erős a késztetés, maradok az egyenes, tiszta úton. Viszont, ha rámtör, elfog a sóvárgás, hogy csináljam. És nem tudom, ez miért lehet. Szeretném , ha nem lennének ilyen káros vágyaim. Szerintetek miért van, és mit tehetnék a megszűnésükért?