Másnak is ilyen rohadt nehéz a felnőtt élet?

Ezek a hülye életbölcsességek..

Idős rokonok leépülése szép lassan, kezdődő demencia, még maguknál vannak, de már kezdik elveszíteni a fonalat, sok gyanusítgatás, feljelentéssel fenyegetés, inkontinencia, kevesebb erejük van főzni. Ez minden rokon gondja elosztva, de még így is sok, hogy itt élünk közel.

Lakhatással a felújítás is megy, nem halad semmi, ha nem csinálja az ember, pedig kéne, tehát nem csak annyi, hogy jajj, nincs hol lakni, mellé az a rengeteg házimunka, és "kéne csinálni" feladat.

Gyerekkel normális ember akar időt tölteni, a gondjait meg nem lehet elengedni, fejlesztések után járni, kutatni, tanulni vele, rendezni az iskolai dolgokat, baráti kapcsolatait szervezni és csak ezek mellé jön a nevelés, meg olyan mezei dolgok, mint a farsangi jelmez..

Egészségügyire sem csak annyi, hogy jajj vagy beteg vagy nem, hanem pl a fogaim már úgy koptak, hogy nagyon érzékenyek, de nem nagyon van rá megoldás, itt egy cisztát kell szűrni, kellene menni bőrgyógyászhoz is egy furcsa kiütéssel, ami növekszik, beadatni az újabb oltást, de közben folyamatosan köhögök..

Ezek elég félreértett részek voltak és tökre nem áll meg rájuk az engedd el, mert ezek napi küzdős dolgok, amik csak akkor változnak, ha az ember cselekszik.

Baráti, rokoni kapcsolatok, számtalan kihagyott szülinap, ünnep, egyszerűen elkopnak és kedve sincs az embernek, ideje és energiája sincs.

Nem depressziószagú, egyszerűen hatalmas a nyomás ahhoz képest, milyen könnyű volt minden 8-9 éve, a húszas éveim elején.

Önmegvalósítás sem halad, illetve szeretnék még kapcsolatot(nekem jelenleg a kapcsolat hiánya a kapcsolati gond, ismerkedni, rá figyelni, időt szakítani, kijönni vele, nyomon követni, amit mesél, mosolyogni a mosolyogni való dolgokon, felkészülni randikra, nézni a társkeresőn, erőt venni magamon, hogy válaszoljak ismeretlenek üzeneteire pozitívan, mikor ilyenek a napok), gyereket is egyet kettőt még jó lenne, elvégezni egy tanfolyamot, hogy munkát tudjak váltani kötetlenebb munkaidővel és élvezzem végre, erre jönnek az anyagi dolgok(egyelőre én sem spórolok, de kéne), amit az új munkával külföldön simán rendbe tudnék hozni..

Rengeteg a tenni való, és nem haladnak, ha csak nem teszek valamit naponta többször, és minden rohadtul megerőltető, és olyan, mintha csak egyre rosszabb lenne. Már majd 10 éve folyton csak pattognom kell egyik nehézségből a másikba. Egyelőre nagynéni, nagyszülő épül le, a következők már az én szüleim lesznek, nem tudok tovább várni semmire, mert olyan, mintha nem javulna semmi, csak rosszabb lenne minden egyes félévben jön valami új, ha távozik valami a listáról, kapok helyébe két rosszabbat.

Ja, mert a demencia küszöbén álló idősgondozás vizeletes, önellátós, tévképzetes dolgokkal felnagyított gond, ahogy az eltérő fejlődésű magántanuló gyerek iskola, barát és fejlesztésvadászata is, ahogy a "sima" társkeresés, munka, egészségügyi kivizsgálások, műtéti gondok, fogászat, tanfolyam, rokoni-baráti gondok, házfelújítási gondok, anyagi gondok(nem feltétlen csak pénzhiány, hanem minden pénzügyi dolog, öröklés, befektetés, minden jogi vonzattal együtt) és az őszülés, öregedés első jelei is csak mezei problémák EGYSZERRE éveken át.

Én nem tudom, kinek milyen az élete, de mikor egy héten belül 7 területet kell menedzselned és hét területről ér stressz, konfliktus, meg kell oldani, és ezek mellett a napi sima rutin is van, akkor rohadt sok.

Olyan mintha egy héten belül valakinek leégne a háza, az egyik meghalna, a harmadik összeveszne veled valamiért, amit nem is követtél el, negyeddikkel küzdened kell, hogy elhiggye amit mondasz, közben felvételizel valahova, és várod a furcsa egészségügyi dolgod jelentését, hova kell menni következő vizsgálatra, miközben csinálod a napi rutint és már kedved sincs mással beszélni, mert leterhel még egy problémával, és nem mered felvenni a telefont, nehogy megint rossz hír legyen. És ez egyre romlik éveken át és minden hülye nap ilyen, egy két kivétellel. Ez nem depresszió, ez egy óriás mennyiségű probléma, konfliktus, amiknek nincs helyes és gyors megoldása.

Nem tudom miért a gyereket kell kiemelni, vele is sok a szívás, de az idős demencia küszöbén, önellátási gonddal élő rokonok sokkal nagyobb nyomást jelentenek, akik az elmúlt fél évben hatalmasat zuhantak életminőségi szinten.. És nem tudom elhinni, hogy másoknál ilyen nincs. És ezek még csak nem is az én szüleim, hanem a nagyszüleim.