Elegem van abból hogy nincs munkám?

Üdv a klubban! Sok lehurrogás,beszólás,mutogatás,stb ellenére sem hagytam abba a keresést.

Sokan mondják,hogy lusta dög,nem érsz semmit,mit csodálkozol,mindenhol 1000 lehetőség van minden négyzetméteren...

Persze az én szitumba konkrétan bele se gondolnak.

Ne foglalkozz ilyenekkel,ha jön pár rossz(hasznosíthatatlan,nem jó szándékú) komment.

Be is beadtam a jelentkezést helyekre,és imádkozom egy jó ideje.

Ne add fel! :)

Hát, nem szabad válogatósnak lenni a munkákkal.

Úgy látszik, megengedheted magadnak, hogy visszautasítsál munkákat, akkor meg ne panaszkodj.

Ha meg van szabadidőd, és jobban fizető munkát szeretnél, akkor tanuljál valamit, amivel jobban el lehet helyezkedni, mint a jelenlegi végzettségeddel.

Fentebb egy bölcsészdiplomás munkanélküli: valószínű te sem beszélsz nyelvet, nincsen versenyképes tudásod, és filmesztétából meg nincsen akkora hiány, mint eredetileg képzelted... Isten hozott a való világban.

Nem volt senki, aki 18 éves korodban, amikor egyetem mellett döntöttél, megmondta volna, hogy milyen képességekkel lehet elhelyezkedni?

6-os válaszoló vagyok.

Kedves 13-mas bölcsész! Elég sokat gondolkodtam a válaszodon, mert nekem is hivatalosan csak egy hasznosíthatatlan bölcsész végzettségem van, de az a tapasztalatom, hogy aki akar, így is tud dolgozni. Persze le kell adni az igényekből, nem arra várni, hogy majd jön valami csodálatos újságíró vagy filmkritikus pozíció 22 éves korodban. De attól még el kell indulni valamerre, mert az otthonülésből nem lesz semmi.

Én egyetem után egyből telefonos ügyfélszolgálaton helyezkedtem el. Bár elvileg csak érettségi kellett hozzá, a fél csapat fiatal bölcsész volt. Nem, sajnos nem volt élvezetes, különösebben jól se lehetett vele keresni, de dolgoztunk tisztességgel, belerázódtunk egy munkahelyi kultúrába (ami nagyon más, mint az egyetem), és legalább az önéletrajzunkba is lett mit írni. Ez Budapesten volt, de ha a szüleid el tudnak szeptember óta tartani, talán az első havi albérletedet is finanszírozni tudják, ha ez az ára annak, hogy a saját lábadra állj.

Utána úgy alakult, hogy külföldre mentünk, ott először takarítottam, utána bölcsibe mentem gondozónak. Egyik se volt egy álommeló (mondjuk a gyerekeket legalább szeretem), de lett egy stabil, élő nyelvtudásom, amire utána már itthon is tudtam alapozni.

Mindent lehet, tényleg, csak akarni kell, és nem derogálónak tartani a munkát.

"Utolsó, és most mit dolgozol? Hazajöttél? Elhelyezkedtél?"

Igen, már évek óta itthon vagyok újra. Egy online női magazinnál dolgozom. Azt nem állítom, hogy újságíró vagyok, mert ez azért messze nem azt a szint, de nekem megfelel. :)