Mit csinálnátok, ha megtudnátok, hogy 3 hónap múlva meghaltok? L

Van erről egy magyar film: Gondolj rám

Kiderül, hogy rákos a főszereplő, és elkezdi magát mindenkivel megutáltatni, cigizni, és inni kezd, kirúgatja magát(pedig főorvos) kefél össze-vissza, elveszíti a feleségét(elválnak), az anyja tolószékbe kerül, elveszti az összes félretett pénzét, stb. Végén rendbe jön kezelések nélkül, és már nem tudja visszafordítani azokat a dolgokat, amiket szándékosan elcseszett.

Egyébként is igyekszem így alakítani az életem, de egy ilyen helyzetben pláne igyekeznék kiszűrni a számomra haszontalan, akár kellemetlen időrabló dolgokat (ebben az esetben talán már a munkát is), arra koncentrálnék, hogy minél kellemesebben és hasznosabban töltsem a hátra levő időmet.

Azokkal lennék, akiket szeretek, akik nekem fontosak, akiknek én fontos vagyok. Nem pazarolnám az időmet olyanokkal, akik nekem nem fontosak, akikkel nem akarok, nincs értelme, nem csinálnék olyasmit, amihez nincs kedvem, engem nem érdekel.

Bepótolnám, amiket addig kihagytam és még szeretnék elintézni.

Igyekeznék minél több dolgot lezárni, hogy ne maradjon hátra utánam mások számára nehezebben megoldhatóként. (Végrendelet, értékek rendszerezése, hozzáférhetővé tétele, amit lehet pénzzé tenni, mások számára feleslegessé váló dolgok szortírozása, kidobása, megsemmisítése. Életművek, emlékiratok, visszaemlékezések befejezése, adósságok megadása.)

Egyébként ismerek olyan 70-80-as embereket, aki pontosan ezt csinálják, mert pontosan tudják, hogy nagyon fogynak az éveik és rendezetten akarják maguk után hagyni a hagyatékukat. Ők nem tudják, hogy mikor jön el a vég, de azt már érzik, hogy bármikor eljöhet.

Egyébként naivitás azt gondolni, hogy ez csak orvosi diagnózissal lehet igaz. Voltak 20-30-40 éves barátaim és rokonaim is, akik meglepően korán meghaltak és ezrével halnak meg emberek évente hétköznapi autóbalesetekben is, aminek semmi köze a korhoz és nincs semmi előjele, ami miatt várható lenne.

Nem véletlenül emlékeztettek a sztoikusok már az ókorban is arra, hogy semmit nem érdemes halogatni, nem érdemes az időt pocsékolni, mert sosem kapjuk vissza és minden napot érdemes olyan teljes értékkel élnünk, mintha ez lenne az utolsó - aztán másnap, ha még életben vagy, hálát adhatsz, bármilyen felsőbb erőnek, amiben hiszel, hogy mégsem az volt az utolsó és folytathatod tovább, hogy még egy nappal többet hozhass ki az életedből.

Ugyanakkor a végletes lépéseket tenni sem biztos, hogy érdemes még egy ilyen helyzetben sem, mert attól, hogy az orvosok csak 3 hónapot adnak, akár még évekig is élhetsz, amit nem bölcs dolog eldobni magadtól és másoktól sem.

Persze az is nagy kérdés, hogy milyen életminőséggel, mennyi szenvedéssel történik ez, de ugye merő fikcióról beszélünk...