Miért nézik le manapság azt a diplomást, aki nem orvos, jogász, mérnök vagy közgazdász?

Mert ezek érnek bármit is, ezek képeznek valamilyen egzakt területére az életnek. Míg a többi képzettség kb. ilyen 2 oldalról nyitott szoba amit örökké lehet bővíteni mindenféle más területtel, de soha sem fogod tudni egyikre sem mondani, hogy te XY vagy.

Mondom ezt úgy, hogy nincs egyik diplomám sem a felsorolt 4 közül, hanem "2 oldalról nyitott szoba" diplomám van.

De természetesen teljes mértékben fenn áll a lehetősége, hogy valaki a felsorolt 4 diploma egyikével is képtelen elhelyezkedni normális helyen. Míg valaki "büfészakos" diplomával vagy anélkül is vezető pozícióba kerül nagy cégeknél.

Mert maradi, beszűkült emberek. Normális ember 2021-ben már tudja, hogy az intelligencia, az emberség, nem attól függ, hogy orvos vagy e vagy szakmunkás.

Mellesleg sajnos még mindig sokan hiszik azt, hogy egy háziorvos jobban keres mint egy festő maszekban

“Mellesleg sajnos még mindig sokan hiszik azt, hogy egy háziorvos jobban keres mint egy festő maszekban“

Mert így van. Egy háziorvos hazavisz (ha van praxisa) másfél milliót havonta nettóban minimum, alsóhangon…

Apropó gyógyszerészekkel mi a helyzet?

Mérnök vagyok, de én nem nézem le, aki mással foglalkozik, mint a felsoroltak.

Egyébként aki lenéz másokat, az egy bunkó így simán, a komplexusai miatt érzi magát felsőbbrendűnek, mindig kitalál valamit, hogy miért lehet lenézni a másikat.

Engem pl néha azért néznek le, mert nő vagyok, pedig jobban végzem a munkám, mint nálunk a legtöbb férfi.

Nem kell foglalkozni azzal, aki lenéz másokat, valószínűleg nem ilyen ember társaságában éreznéd jól magad akkor se, ha nem mondja ki.

Szerintem ez nagyon komplex.

Egyrészt szerintem ezek könnyebben behatárolható területek, sokkal kézzelfoghatóbb, hétköznapibb, konkrétabb, mert mindenki volt már orvosnál vagy legalább látta a Dr. House-t és nagyjából el tudja képzelni, hogy mivel foglalkozik például egy orvos. Tudjuk, hogy mi a munkájuk célja, mihez értenek, mi a funkciójuk, hol foglalkoztatják őket és abból mi, mint társadalom milyen módon tudunk profitálni. Ellenben például szerintem kevesebben tudják, hogy mivel foglalkozik mondjuk egy nyelvész, egy irodalomtörténész, egy biológus, egy politológus stb., vagy akár kutatóként az is érdekes, hogy végül ki mire specializálódik az adott tudományterületen belül, tehát sokkal nehezebb egyértelműen meghatározni, hogy ki micsoda és mit csinál.

Ezekről a szakokról az az általános kép, hogy nehéz bekerülni, nehéz elvégezni és elit, elismert egyetemi képzések. Sokszor viszont ez tényleg csak ezen alapul, hogy ki mit hallott, ki mit gondol stb., nincsen az embereknek tényleges rálátása arra, hogy egy adott egyetemi képzés hogyan épül fel, milyen követelményeknek kell megfelelni. Például sokan azt gondolják, hogy a nyelvszakosok csak nyelvet tanulnak vagy nyelvtanárnak készülnek. Vagy nagyon sokszor hallom, hogy pl. a tanári az egyik legkönnyebb képzés, csak az megy oda akit sehova máshova nem vettek fel, oda könnyű bekerülni, holott nem olyan egyszerű bejutni (kell emelt, motivációs levél, van alkalmassági is) és nem is könnyű elvégezni (két szakot kell vinni a pedagógiás tárgyak mellett min. 5 évig, a szakdoga mellett portfóliót is kell írni, sok gyakorlat van).

Azt is tudjuk, hogy manapság egyre inkább az a tendencia, hogy azt tartják sokra és azt ismerik el, aki sokat keres. Például a tanárokat egyáltalán nem becsülik meg és szerintem ennek valahol a fizetésük is az oka, kb. hülyének nézik őket, amiért annyi pénzért annyit tanultak és dolgoznak. Míg egy mérnök, egy orvos stb. azért jobban kereshet, emiatt értékesebbnek tartják őket, holott ez nem csak ezen múlik jó esetben.