Milyen egyértelmű jelekből ismerhetem fel, ha valaki írásban vagy szóban hazudik nekem?

A jelek sosem egyértelműek. A jelek csak utalnak dolgokra, amik aztán vagy bebizonyosodnak, vagy nem. A gyanús jelek felkeltik a gyanúnkat, megingatják a bizalmunkat, ezért aztán elkezdünk bizonyítékokat keresni és vagy találunk bizonyítékokat is a gyanúnkra, vagy nem. A jelek viszont sosem biztosak. Csak a bizonyítéktól válnak biztossá.

Amiket a többiek írtak elég jó tippek. Általában az szokott árulkodni, hogy valaki hazudik, hogy máshogyan viselkedik, mint máskor, eltér a megszokott, természetes normáktól. Viszont ehhez ismerned kell a normál viselkedését is, mert különben megtéveszthetnek a jelek.

Mondták pl. hogy félrenéz és kerüli a szemkontaktust, ami tényleg gyakran a hazugság jele. Viszont van, aki egyéb okból máskor is kerüli a szemkontaktust. Vannak betegségek, viselkedés zavarok, amik ugyanilyen viselkedéssel járnak. Náluk lehet, hogy pont az árulkodik a hazugságról, ha hirtelen elkezd a szemedbe nézni, vagy csak nem össze-vissza nézelődik, mint máskor, hanem elkezd fókuszáltan, vagy koncentráltabban egy-két dolog között ugrál, nem mindenfelé. Maga a változás szokott árulkodó lenni.

Hasonló árulkodó jel lehet az is, hogy valaki beszéd közben elkezdi vakarni az orrát. Pinokkió reflexnek is hívják, hogy a hazugság miatt elkezd viszketni az ember orra, de akár más bőrfelületek is.

Mivel a hazugság általában nem természetes működése az embernek, ezért sok féle természetellenes viselkedési reakcióval képes rá reagálni. Felmegy a pulzusa, szaporább lesz a légzése, izzadni kezd a tenyere, viszketni kezd különböző helyeken, akár remegni, mocorogni, dobolni kezd kezével-lábával, hogy levezesse a hazugság miatt keletkező feszültséget.

Ugyanígy beszédnél a hang elváltozások is lehetnek gyanúsak, pl. hirtelen magasabb vagy mélyebb lesz a hangja, megremeg a hangja, mert elbizonytalanodik annak a valóság tartalmában, amit mond, vagy elkezdi köszörülni a torkát, kiszárad a szája, vagy épp pont sokkal több nyállal kezd beszélni, mint előtte.

A hazugság vizsgáló gépeknél is ezeket a fiziológiai reakciókat mérik és pontosan azért tesznek fel menet közben olyan ellenőrző kérdéseket, amikről tudják, hogy igaz vagy sem, mert ezek adnak összehasonlítási alapot, hogy milyenek az értékek, amikor igazat mond valaki és ehhez képest tudják mérni az eltéréseket, hogy milyen a változás, ha valaki hazudik.

Illetve a hazugságok másik lebukási lehetősége a történeti össze nem illőség. A rendőrök a kihallgatásoknál azért szoktak újra és újra rákérdezni részletekre, eltérő sorrendben kérdezni őket, mert ha tényleg megtörtént valami és úgy történt, ahogyan elmondtad, akkor minden alkalommal ugyanúgy fogod elmondani, hiszen megtörtént és úgy történt.

Ha viszont kitalált a történet, vagy bizonyos részeit megváltoztatták, akkor arról két eltérő verzió van a fejedben. Egy a valódi, egy másik meg amit előadsz helyette. Ezért mindig át kell gondolnod, hogy mi a kettő viszonya egymáshoz. Ha más részeibe kérdeznek bele a sztorinak, akkor át kell gondolnod, hogy a kitalált történetbe hogyan illik az a kérdés, vagyis milyen választ kell rá adnod, hogy a kitaláció ne bukjon le. Ez pedig nem megy olyan gyorsan, tehát gondolkodni fogsz rajta, hogy mi is a válasz, miközben a valóságot rögtön rá tudnád vágni.

Persze egy kihallgatás már önmagában is stresszes lehet, egy bűnügytől eleve meg tud zavarodni valaki, így lehet, hogy még a saját nevére se tud azonnal válaszolni. De ha, valamire mégis azonnal rá tudja vágni a választ, akkor pont az a gyanús, hogy a valóságon miért gondolkodik, miközben máson meg nem. Ha pedig újra és újra, mindig más módon kérdeznek részletekre, előbb-utóbb lehet, hogy ellentmondásba keveredik magával és ezen kibukik, hogy hol a hazugság. Ha mindig szóról szóra pont ugyanúgy fogalmazza meg a hazugságát, az is gyanús, mert általában a hazugságnál ragaszkodik az ember ugyanahhoz a megfogalmazáshoz, kifejezéshez. Az igazságot sokkal inkább képes/hajlandó szinonimákkal illetni, hiszen nem kell félnie tőle, hogy hazugságon kapják, amiért nem ugyanazt mondta, mint korábban.

Viszont a hazugság vizsgáló gépek sem tévedhetetlenek. Aki ismeri, hogyan működnek a gépek, ezek a leleplező technikák, illetve kellő mértékben ismeri a saját hazugság reakcióit, az képes lehet akár úgy felépíteni a hazugságát, hogy igazságként tudja elfogadni ő maga is, másrészt az élettani reakciók is befolyásolhatók különféle ételekkel és orvosságokkal.

Írásban összetettebb a dolog, mert az írásnál általában jobban át tudja gondolni az ember, hogy mit ír és kevésbé látszik meg törvényszerűen a hezitálás. Főleg, ha még csak nem is valós időben látod, hogy mit és milyen tempóval ír.

Annak idején az ICQ chatnek pl. volt olyan üzemmódja, hogy betűnként láttad, ahogy a másik gépel - meg azt is, hogy visszatöröl és javítja, amit ír, vagy teljesen kitörli, stb.

Ma már a legtöbb chatnél nincs ilyen, csak a kész üzenetet látod, a születését nem. A reakció idő, a gépelés sebessége itt is lehet akár árulkodó is, hogy egy-egy kérdés után sokkal lassabban jön a válasz, mint máskor. Azok is árulkodhatnak akár, hogy hol vannak elgépelések, vagy mikor változik meg a stílus, szóhasználat, akármi.

De mint az elején már írtam, egyáltalán nem biztos, hogy valami tényleg jel és pláne az nem biztos, hogy annak a jele, amit mögé gondolsz. Nagyon sok esetben nem szándékos hazugság, hanem legfeljebb valamilyen bizonytalanság, zavar, vagy egyéb aggály, esetleg csak véletlen van mögötte.

Főleg, ha eleve képtelen vagy leellenőrizni, hogy igaz-e amit a másik mond vagy sem, akkor nem érdemes az ilyen jeleknek túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítani, mert nagyon félre vihetik a dolgokat.