Én vagyok a szemét, ha nem tartom jogosnak azt, hogy egyéni szocproblémák miatt egyesekre kevésbé vonatkozik az általuk aláírt munkaszerződés?

Teljesen megértelek, sajnos ez a gyerektelenek sorsa. Magam is tapasztaltam annak idején. A túlóránál, helyettesítésnél első voltam, pénzosztásnál az utolsó. A szabadságomat is mindig a gyerekesekéhez kellett igazítani, mert ugye nekik fontosabb. Szomorúan látom, hogy ez a felfogás azóta sem változott, őszinte részvétem a szingliknek és a gyerektelen házaspároknak.

N

Előző munkahelyemen behazudtam, hogy "így a gyerekek, úgy a gyerekek" -és mint egyedülálló pasi, rettenetes kedvezményeket kaptam miattuk.

Aztán kikor kiléptem egy jobb ajánlat miatt, az utolsó utáni percben közöltem, hogy a "gyerekek" bizony az én két cicám.

Igen, rettenetes szenya voltam. De élveztem. :D

Ja, a mostani munkahelyemen meg már egyenesen tudják, hogy a gyerekek= a cicák. És elviselik, sőt.

(Home officeban volt, hogy online értekezleten ellopták a show-t, mert elfelejtettem kirekeszteni őket a szobából, és megjelentek a kamera előtt. Kész, termelési értekezletnek ideiglenesen vége, mindenki a két rosszcsontra volt kíváncsi...)

#2

Sajnos én is rengeteget szívtam emiatt.. De az okok messzire vezetnek. Az is igaz, hogy elvileg ők nevelik a jövő adófizetőit. Na de ezért kellene rugalmasabb foglalkoztatási formákat kialakítani. Mert az valóban nem fair, hogy papíron mindketten 8 órát dolgoztok, de valójában ő 6-ot, te meg 10-et. Az is nagyon "jó", amikor tartják a pozícióját, és csak 1 évre vesznek fel valakit a helyére, a helyettes meg örök bizonytalanságban van. De erről nem a kismama tehet. Ugyanakkor rossz a cégnek is, meg az új embernek is.

A másik, hogy én sokat szívtam pl. idősebb kolléga miatt is. Neki nem mert szólni a főnök semmiért, mert hát már idős. Minden nehéz munkát nekem kellett csinálnom, de még emellett ha kedve szottyant, kiiratta magát betegállományba is, én meg gürizhettem egyfolytában fizetetlen túlórában.

Vagy lehet ilyen szimplán bekényelmesedett főnök haverja típus is a munkakerülő... 😀

Olyan érdekes megfigyelni, hogy hasonló témáknál; amikor egy helyzetet lehetne emberbarátabbá vagy épp zsarnokibbá tenni, akkor az emberek többsége inkább a zsarnokságot választja.

Készült egy tanulmány arról, hogy a civilizáció kezdete óta az ipari forradalom kezdetétől dolgoznak a legtöbbet az emberek (napi 8 órát heti 5 napon, az év minden hetén) ami egészen konkrétan tönkretesz minket pszichésen.

Erre előkerülnek a hozzád hasonlóak akik vért köpnek a puszta gondolattól is hogy valaki kaphat egy kicsivel több szünetet, mint ti. Vagy hogy egyáltalán engedik másoknak, hogy legyen életük a munkahelyen kívül.

Még csak nem is az fáj neked, hogy te nem kapsz egy kicsit több szabadságot (ami jogos lenne) hanem az hogy másnak dobtak csontot.

De amúgy sokmindennél jön elő ez a "legyen neked a lehető legrosszabb. inkább legyen nekem is rossz, de neked ne legyen jó" felfogás.

Bérezéstől kezdve albérletet árakon át egészen a létszükségletű dolgok megadóztatásáig mindenben a lehető legembertelenebb megoldásért kiált meglepően sok ember.

Miért?

Komolyan, mindenféle passzív agresszívkodástól mentesen kérdem.

Talán van valami rabszolga gén egyesekben?

Tudod NEM dőlne össze a világ akkor sem, ha arra törekednénk, hogy JÓ legyen az embereknek. Ha meg összedőlne akkor újat kell építeni, mert egy ilyen világ nem szolgálja az embereket.

Én dolgoztam egyszer egy munkahelyen pár hónapig, ahol belépés után nem hivatalosan közölték, hogy a cég nem tolerálja a gyerekeseket és 2x "játszható ki", hogy beteg a gyerek, a 3.nál felmondás jön.

Mindezt az 1. hullám környékén a felvételi létszámstop alatt a tavaszi megfázások és az ovi bezárásoknál.

És nem vicceltek, úgy repültek ki az anyukák, hogy csak na.

Én is jeleztem, hogy bezárt az ovi, anyuka szabija már elfogyott, otthon kell maradnom egy hetet.

Rendben semmi gond és mire visszamentem már várt az azonnali hatályú felmondásom.

Most ez tényleg jobb megoldás lenne szerinted?

Hogy ott vagy egy lehetetlen megoldhatatlan helyzetben és nem tudod másra bízni, nem tudod máshogy megoldani, csak ha te vállalod, ami logikus mivel a te gyereked.