A fiúkkal/férfiakkal komolyan bunkónak kell ahhoz lenni, hogy megértsék a "nem" szót?

Sokadszorra fordul elő, hogy facen rám ír srác, hogy szimpi vagyok, van-e kedvem ismerkedni. Ilyenkor visszaírom, hogy köszönöm, nagyon kedves, de jelenleg nem szeretnék ismerkedni. Erre visszaír vmi kérdést, amire az adatlapomból gondolt. Válaszolok neki, mert ha egyszer megírtam h nem szeretnék ismerkedni, akkor felnőtt ember lévén csak felfogta, és engem meg nem zavar, ha még pár szót váltunk - és utána elköszönünk, megy mindenki a dolgára.

De pár üzi után megint megkérdezi, hogy és ha ismerkedni nem is, de beszélgetni csak szabad? Mondom persze, most is azt csináljuk, abban nincs semmi. Gondoltam ma este dumálunk, aztán ennyi. Erre megjegyzi, hogy akkor alakul, ami alakul. Erre nem válaszoltam. Aztán kérdez még vmit, majd megint bedobja ezt az "úgyis meglátjuk" szöveget, meg hogy ő szeretne beszélgetni, és nem kell ráfeszülni, mert úgyis elválik a dolog. Mondom wtf?

Ekkor megírtam neki lassan, hogy megértse, hogy a nem az nem.

Azóta nem ír (hála az égnek🙏), de nem értem, miért kell ehhez összeveszni? Miért kell bunkónak lenni?

Más esetekben, amikor intelligens a srác, akkor felfogja, amit írok, aztán vagy rögtön, vagy még két kedves üzenetváltás után marad abba a beszélgetés.

Ha visszautasítok valakit, akkor is azt kedvesen szoktam tenni, nem szeretném, hogy valakinek én vágjam gallyra az önbizalmát. De ezt komolyan nem értem.

Fiúk nektek elég egyszer mondani, vagy akkor lép csak érvénybe a "nem", ha 4x elismétlik, és a végén megsértődhettek? Vagy mi szerintetek erre a magyarázat?