Mi motiválja az embereket napjainkban?

Én még csak diák vagyok, de szerencsére tudom, hogy mit szeretnék majd tanulni egyetemen és mit szeretnék dolgozni, ezek reális elképzelések, így ezek motiválnak. Például most végzős vagyok, a tantárgyak nagy része nem érdekel és nem is fog kelleni az egyetemi tanulmányaimhoz, ami igen, abból úgyis magántanárhoz járok, de igyekszem jó jegyeket szerezni és rendesen tanulni legalább az érettségi tárgyakat, mert ez kell ahhoz, hogy egyetemre menjek, ahol elkezdhetem azt tanulni, ami majd megadja nekem azt a diplomát, amivel az "álommunkám" végezhetem.

Szeretném majd, hogy olyan munkát végezhessek, amit szeretek és nyilván szeretnék én is egy normál, kényelmes életet, normál anyagi helyzetet, hogy meg tudjam magamnak majd venni azt, amire szükségem van és amire vágyom.

Amikor elérek valami olyat, amin az látszik, hogy megérte a befektetett munka vagy amivel előrébb tudok lépni, az szintén motivál.

Ezen kívül egyébként jelen pillanatban semmi más nem motivál, inkább negatívan látom a dolgokat.

Hát 3as.

Pedig utána is van élet. Mert összehozod, úgy érzed végre elérted a földi boldogságot. Megvan mindened. Majd a gyereked személyében megismersz egy olyan érzést, amiről nem is tudtad, hogy létezik, igazán boldogok vagytok és elégedett is vagy az életeddel.

Viszont a nődnek ez az egész dolog nem tetszik, ezért fogja a gyerekedet és lelép.

Az élsz e vagy halsz pedig azért nem mindegy, mert ott lesz a gyereked és nem mindegy, hogy egy buta jellemtelen nemtörődöm ember neveli fel, vagy mondjuk te aki meg tudja neki mutatni a világot, elmondja és bemutatja neki a jó és rossz közötti különbséget.

Szóval a teljes önmegvalósítás után is van élet.

A többséget a túlélési ösztön.. tolják az utált mókuskereket, álmodoznak hogy találnak egy nyertes lottószelvényt, mert játszani nem játszanak.. más kiutat meg nem látnak.

Engem a céljaim motiválnak.

Engem úgy igazából mindig más.

Nincs egy kollektív cél, hanem folyamatosan igyekszem alakítani az életemet.

Például sokáig laktam kollégiumban, albérletben, 30 éves koromig szobát béreltem. Közben végig ott volt a cél, hogy lakást vegyek ami idén sikerült is (hurrá) így felújítás után költözhetek is.

Mindig volt valami kis lépés, például szobatársak után önálló szoba egy álom volt. Majd lakótársak után egyedül lenni albérletben, már majdnem olyan mint sajátban.

Most ha beköltözöm, akkor meg jöhet a hosszútávú következő cél, egy jobb/nagyobb lakás, jobb helyen, ezt amolyan kezdő lakásként élem meg egyelőre. De azért bele ölöm most a pénzem, hogy 5-8 évig kulturált körülmények között tudjak élni.

De lakás előtt az élmények és munka hajtott. Egyrészt a fejlődés vágya, a magasabb kereset. Ami mindig jól jönne. Másrészt a kikapcsolódás.

Én például rengeteget túrázok, túramozgalmak, teljesítménytúrák egész életre való célokat adnak még országon belül is. Mindig va valami túra ötlet.

Plusz ezen keresztül megismertem csomó embert. Mindig hvnak valamerre. De ha egyedül megyek annak is tudok örülni, meg sokszor akad mellém társaság is.

Sok együttes megénekelte már:

https://www.youtube.com/watch?v=YcXMhwF4EtQ