Boldog vagy?

Alapjában véve nem vagyok boldog és örülnék a halálnak! Az élet egy kalap sz@r!

Viszont, van két dolog, amikért még van bennem élni akarás és ezért a két dologért szeretek élni: a konditermi edzés és a díszbaromfiaim!

Ezeken kívül sajnos semmi örömöm nincs az életben...

Erős túlzással jól:)

Változó...

Boldognak nem érzem magam, de boldogtalannak sem.

Hozzá kell tenni, benne vagyok egy lakás felújítás kellős közepében, albérletem már nincs, a lakás még nincs kész, közben még melózni is kell ezerrel így időm sincs a saját dolgaimmal foglalkozni.

Szóval ez most pár hónap szopóroller. Cserébe viszont megnyugtat a tudat, hogy ha kész lesz akkor lesz saját lakásom és onnantól nyugodtabban élhetem az életem mint egy bizonytalan albérletben másoknak kiszolgáltatva.

Akik azt írják, hogy szar az életük, azok nem tudják értékelni.

Azoknak szar, akik végstádiumú rákban haldokolnak, vagy ártatlanul ülnek életfogytiglanon, vagy temetik a gyereküket, vagy vakon élnek, vagy a 3. világban éheznek, vagy tizenévesen elrabolnak prostinak, sorolhatnám.

Attól nem lesz valaki élete szar, hogy 300 helyett 250-et keresnek, vagy allergiásak és fél éveket tüsszögnek, vagy évente történik velük baleset, vagy idegesítőek a családtagjaik...

Nekem is lehetne jobb, de nem panaszkodom, mert emberek százmillióinál (talán 1-2 milliárdnál is) királyabbul élek. 100-ből 99 ember nem tudja ezt felfogni, én pedig örülök, hogy ez az 1 vagyok én.

Alapból boldog vagyok. Szép családom van, tető a fejem felett, étel, ha éhes vagyok, munkám is van.

Apróbb lelki gondjaim vannak, főleg saját magam generálom őket, ezek sokszor feszülté tesznek.