Ha valakivel nagyon akarnátok beszélni de ő nem akar várnátok egy olyan helyen az utcán ahol biztos felbukkan vagy az már zaklatás?

Nem, mert szeretem tiszteletben tartani mások döntéseit és határait. Plusz nem vagyok félőrült aki követ embereket vagy utcasarkokon várja őket.

Én voltam így, felkerestem, becsengettem hozzá(előzőleg volt egy kis nézeteltérésünk). Szóltam is, hogy én vagyok, ha gondolja, nyisson ajtót, ha nem, elmegyek. Végül megbeszéltünk, kibékültünk, de mégegyszer, mással ezt nem tenném, nem keresném, ha tudnàm, hogy nem akar beszélni. Ez az eset is azért volt kivétel, mert ezt az embert az életemnél is jobban szerettem és éreztem is valahol, hogy ad egy esélyt és kinyitja az ajtót.

Felcsengetni semmiképpen nem normális. Az már durva tolakodás, ha egyszer tudod, hogy ő nem akar veled beszélni. De az utcán megvárni se jó ötlet.

Minek? Legközelebb újra ellened hangolják. Nekem egy barátnőm volt ilyen, minden hazugságot elhitt rólam, de annyi esze már nem volt, hogy legalább rákérdezzen. Az ilyen inkább ne legyen része az életemnek.

Ha a lakcímét úgy tudod meg, hogy ő abba nem egyezett bele, az már bűncselekmény, csak szólok. Hagyd a fenébe, sok férfi van még a világon.

Írd meg neki amit akarsz és ha arra sem válaszol, akkor ne alázd tovább magad!