Csak én vagyok ilyen kilátástalan helyzetben?
21 éves múltam és egyszerűen romokban az életem.Egy eldugott faluban élek,szociális életem nulla,karrierem szintén.Autóm és jogsim sincs,jelenleg levelezőn tanulok egyetemen,de munkalehetőség híján dolgozni sem tudok.
(Az egyetemi városba sajnos pénz híján nem tudok odaköltözni.)
Az életem kb a tanulásból áll,meg az állandó kilátástalanságból,folyamatosan félek,hogy nem lesz semmi belőlem.
Ehhez még hozzájön,hogy borzasztóan előnytelen a külsőm is,így még ha akad néha hostess meló a legközelebbi városban,oda sem vesznek fel.
Ti voltatok hasonló helyzetben? Hogyan lehet átlendülni ezen a borzasztó időszakon? 21/l
Nem, nem csak te vagy rossz helyzetben. Mindenkinek megvannak a nehézségei.
Lényeg, hogy keresd a megoldásokat.
Költözés/munka: az évfolyamtársaidat kéne megkérdezni, hogy ők hogy csinálják. Sokan pl. olcsóbb, többszemélyes albikban húzódnak meg. Ki lehet bírni pár évig. S akkor nézhetsz ott helyben diákmunkát vagy mást.
Társaságban leszel, barátkozhatsz.
Külső: kérdezd meg egy barátnődet, aki szerinted ápolt és jó kisugárzású, hogy szerinte mit változtass magadon. Néha elég egy jobb, divatos frizura, pár új cucc, alapdarabok, és néhány egyedi holmi, ami az egyéniségedet tükrözi. Máris jobban fogod érezni magad.
Kérdés szintjén?
Ha jelenleg egyáltalán nem tudsz dolgozni, mert ahol laksz, nincs semmi lehetőség, nem járnál jobban, ha átjelentkeznél nappalira? Mert akkor legalább kollégista tudnál lenni. Nem tudom, milyen meszsiről jársz be, de az egyetemi kollégiumokban jellemzően ilyen havi tizenezer forint a lakhatás, és akkor az egyetem városában legalább jobb esélyekkel indulnál diákmunka terén is. Illetve 21 évesen ha jól gondolom, már nem járhatsz messze BA vagy BSc végétől sem, akkor talán valami szakmai gyakornoki melóra is lehetne ott esélyed.
Ha ez vigasztal, egyetem alatt nekem sem volt sem jogsim, se autóm, mivel értelemszerűen nem volt túl sok jövedelmem, kb amit ösztöndíjakból össze tudtam szedni, meg vége felé már nyáron szakmába vágó gyakornoki melókon is.
A helyedben mindenképpen arra próbálnék megoldást keresni, hogy odaköltözhess valahogy az egyetemi városba, mert ez így ördögi kör, ha ott maradsz, ahol most laksz, nem tudom, hogyan változtathatnál. Az, hogy az életednek nagy részét teszi ki a tanulás, sajnos komoly szakokon nem meglepő, valamit valamiért. És nem érdemes úgy állni hozzá, hogy semmi nem lesz belőled, éppen azért jársz oda egyetemre, hogy a megszerezhető tudással és végzettséggel javítsd az elhelyezkedési esélyeidet.
Előnytelen a külsőd? Ez mit takar, mert van aki 90 kilósan 160 cm magassággal megkap ilyen állásokat.
Olvass pszichológiát, vagy akár menj is el sokat segíthet, vagy ha spirituális beállítottságú vagy akkor valami olyat.
Egyetemre jársz, tehát remélhetőleg a jövőképed szebb.
Jelenleg tanulnod kell, semmi már dolgod nincs a Bsc-d megszerzéséig.
Persze jó lenne egy normális szociális élet is, de rengeteg hozzád hasonló magányos antiszociális egyetemista vagy. Nem vagy egyedül.
Csak akkor kezdenék el félni ha a szak amit tanulsz nem ad sok lehetőséget az életben. Ebben az esetben meg újra kezdeném az egészet egy normálisabb szakkal.
Az eldugott falukból lépni kell,millió példát láttam erre.
Ott kell hagyni mert ott nincs jövő!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!