Mi lehet a legjobb döntés ebben a helyzetben?

19 éves lány vagyok, érettségizett. Májusban végeztem az OKJ-val, végzettségem értelmébe véve kereskedő/boltvezető vagyok, de gyakorlat híján (eladói és egyéb diákmunka tapasztalatom bőven van, de sajnos az irreleváns egy üzletvezető vagy - helyettes pozíció megpályázásánál, a releváns sokkal inkább a protekció vagy a pozícióban eltöltött évek) így jelenleg még alkalmi diákmunkákból oldom meg az életem. Sajnos anyám kitett otthonról, így az alkoholista, de emberi értékeiben sokkal humánusabb, ugyanakkor durván függő apámhoz kényszerültem költözni. Egy hónapja vagyok itt, anyámhoz már nem mennék vissza. Kiszipolyozta belőlem az életkedvet is, azóta igyekszem visszanyerni az ambiciózusságomat. Folyamatosan interjúkra járok, igyekszem megfelelni akár egy bolti alkalmazott munkakörbe is, de eddig nem jártam sikerrel. Emellett pszichoszomatikus betegségem alakult ki. Így most nagyon nagy katyvasz az életem. Mindenek ellenére bizakodóan elkezdtem a jogsit. Ehhez az anyagiak megvannak, de amint anyám apámat ráveszi arra, hogy tegyen ki, elúszik az egész. Sajnos anyám arra hajaz, hogy visszakényszerüljek hozzá, és akkor majd én állom a költségek javarészét. Megértem, igyekszem elfogadni, hogy vajon miért ilyen. De már gyűlölöm. Nem különösebben a helyzetet, amibe taszított. Már csak egyetlen célom maradt; egy program keretén belül kijutni az USÁ-ba babysitternek. Viszont ehhez óriási kitartás és szorgalom kell. Amiből mostanra híján vagyok. Nagyon lehúzó apám viselkedése és a körülmények sem fényesek. Igazából arra lennék kíváncsi, hogy ti mit tennétek, ha a helyemben lennétek?

A: maradok apámnál a jogsi végéig, közben diákmunkázok, illetve ha találok állást, akkor ott dolgozom,maga a jogsi májusig eltarthat, utána családot keresek és ősszel már az országban sem leszek (viszont a program max 2 éves, utána nem tudom mire számíthatnék, meglennének-e a cuccaim a szobámba akármelyik szülőmnél is vagy már nem lenne hova visszamennem)

B: találok állást, amiből valószínűleg csak egy szobát tudok bérelni, ami nagyon sok viszontagsággal és önfeladással jár, privát szféra nem igen létezik, ha egy lakást 3+ ember vesz igénybe. Illetve a félelmem az, hogy a leendő szobámhoz bárkinek lehet még kulcsa, akárki kirabolhat.

C: csak a jobb élet reményében egy németországi szállással kínált gyári munkába belevágni és magam mögött a múlt összes szálát elvágni, ugyanakkor ebben szerintem több a rizikótényező, mint az előzőekben.

D: visszamegyek anyámhoz és elviselem, hogy kvázi se magánéletem, se lehetőségem egy jobb életre, amíg meg nem szabadulok onnan végleg. De a postám kézhez kapom, nem kell könyörögnöm érte, viszont a költségeim egyeznének egy albérleti szoba kibérlésével.

Sajnos apámhoz nem jelentkezhetek be, mert akkor az albérlet drágább lenne és rokkantan+függőként nem tudná fedezni az anyagiakat még ha besegítenék többel akkor se.

Jelenleg csak ezeket tudtam felvázolni. Segítsetek kérlek.