Csak én érzem azt, hogy az emberek többsége nem szeretne barátkozni, ismerkedni és tartós kapcsolatokat fenntartani?

Elég sok emberrel találkozom nap mint nap, viszont csak kevés barátom van és őket sem ezekben a közösségekben ismertem meg, hanem még a gyerekkorunkra nyúlik vissza a barátságunk. Egyetemre járok, rendszeresen sportolok, önkénteskedek és, ha lehetőségem adódik rá a hobbimmal kapcsolatban is eljárok egy-egy programra. Viszont a gyerekkorom óta egy tartós barátságot sem sikerült kialakítanom hiába próbálkozom és azt érzem, hogy mindig valahol ott bukik el a dolog, hogy a legtöbbeknek egyáltalán nincs is erre igénye. Ebben a korosztályban sokaknak már kialakultak a baráti társaságai, sokaknak van párkapcsolata is stb. és mintha nem vágynának ennél többre. Valamint mintha mindenki nagyon zárkózott lenne és nem vágynának arra, hogy beszélgessenek, találkozzanak, programozzanak másokkal. Új közösségbe kerülve általában mindenkivel jól ki szoktam jönni, el szoktunk beszélgetni stb., viszont ennyiben meg is szokott állni a dolog és nem lesz belőle közös kávézás, beszélgetés vagy bármilyen közösségen kívüli program. Hogy konkrét példát írjak: jól kijövök az egyetemi csoporttársaimmal, szoktunk beszélgetni a szünetekben, segítünk egymásnak az órákkal kapcsolatban stb., de mikor elhívom őket valahova vagy valami "szabadabb" beszélgetést kezdeményezek akkor arra már senki sem nyitott, senki nem ér rá, rohan haza, dolga van, el kell menni bevásárolni, tanulni kell, most nincsen ideje stb. Illetve ezek a kapcsolatok fel is szívódnak mikor már megszűnik az a közös közeg, ami összeköt pl. a középiskolás barátaim is eltűntek miután leérettségiztünk, azok is eltűntek akik időközben abbahagyták az egyetemet és így tovább, mintha másképp nem is lehetne tartani a kapcsolatot.