Csak én érzem azt, hogy az emberek többsége nem szeretne barátkozni, ismerkedni és tartós kapcsolatokat fenntartani?

Pontosan. Akinek van igénye baráti társaságra, annak felnőttkorában már kialakult csapata van, a többi pedig nem is igényli.

Nekem gyerek, illetve tinikoromban volt erre igényem, rengeteg barátom volt. Aztán felnőttem, jött a "való élet", vége lett a gondtalan gyerekkornak, egyre több feladatom és felelősségem lett. Már nincs igényem barátokra, sem időm. Tökéletesen kielégíti a szociális igényeimet a családom és a párom.

Sajnálom mikor valaki barátkozni próbál velem, mert soha senkit nem bántanék meg, nehéz helyzet eltalálni a középutat, hogy bunkó se legyek, fel se szívódjak hirtelen, ne vigyem felesleges ábrándokba, de azért szépen lassan megértessem vele hogy nekem nem megy ez az összejárogatás meg a kaocsolattartás, mikor megvan a saját kialakított életem ami így is fullon van.

Inkább csak mindenkinek megvan már a maga kis élete. Én nagyon szívesen barátkoznék, de vannak barátaim, van párom, elfoglaltságom, ide már elég nehezen kerül be úgymond új ember. Sajnos én is hajlamos vagyok nem utánamenni valakinek, aki kezdetben esetleg érdeklődik, főleg ha extra szervezést igényel fenntartani a kapcsolatot. Nyitott vagyok, de igazából hiába, a legtöbb ember, akit még nem ismerek, mellettem él úgymond és nem is zavarja egyikünket sem, hogy így alakult. Kedvesek vagyunk egymással, mikor találkozunk, de ebből nem lesznek közös sütizések, éjjelig tartó beszélgetések, egymáshoz átjárkálások. Pedig ironikusan örülnék egy ilyen barátnőnek. De tudom, hogy ez az én hibám is.

25n

Én nem tapasztalom ezt. Egy kivételével minden barátomat 18 éves korom után ismertem meg és azt látom a barátaimon is, hogy keveseknek vannak gyerekkoruk óta tartó barátságaik. A legtöbben új társaságokba kerültem az egyetem során.

25/F

Akinek van rá igénye, az keres. Aki keres az talál.

Az ember - legyen szó bármiről is az életben - érzi hogy mire van szüksége, és úgy intézi a dolgait hogy "megszerezze" amire szüksége van.

Szerintem nincs olyan hogy valaki úgy kényszerül leélni az életét hogy akar barátokat, de nincsenek. Aki így él, az azért teszi mert nem hiányoznak a baráti kapcsolatok az életéből.

Mindannyiunkkal történnek szociális szituációk nap mint nap. Aki barátkozni szeretne, az úgy intézi hogy elmélyüljön a kapcsolat a neki szimpi emberekkel. A lehetőség mindenkinek adott. Nem hiszek abban hogy mindenki szeretne barátokat, csak van akinek nincs rá lehetősége. (Már csak azért sem hiszek benne mert én sem szeretnék.)