Mint testileg lelkileg szellemileg ép ember, hozzád szólok ! Mit gondolsz az életedről? "Mi szeretnél lenni, ha nagyobb leszel?"

őszintén én mindig informatikus akartam lenni, de fősuli nélkül alig kellesz valahova, azon kívül meg körülményes elkezdeni a karriered

inkább elmegyek külföldre mosogatni aztán ha lesz elég pénzem kezdek valami vállalkozást vagy saját projektet

"én mindig informatikus akartam lenni, de fősuli nélkül alig kellesz valahova"

Lόszart. Egy jó technikus is sokat ér. Csak tanulni kéne, szorgalommal és ésszel. Nem kegyelemkettessel végigszenvedni a képzést, aztán sírni fűnek-fának, hogy "informatikus (sic!) vagyok, de a kutyának se kellek!"

Kérdező, nem tudom, mi a kérdés célja, de egy keresett szakmát ha valaki komolyan vesz és úgy tanul, sokra viszi vele. A többi válaszlehetőség ("beteg vagyok a tanuláshoz" stb.) meg mehet mosogatni.

Négyes vagyok, kiegészítés:

Ja, értem már, a kérdező testileg-szellemileg sérült (vagy legalábbis annak hiszi magát). Hát, akkor nyilván szűkebbek a lehetőségek, de meg kell próbálni megtalálni azt a szakmát, amiben ezek nem akadályozzák. Persze szakképzettség nélkül is lehet érvényesülni, ha szerencsés az ember, de azért könnyebb, ha ért is valamihez.

#2 Még érettségi nélkül is lehet boldogulni az informatikában is, ha valakinek van komoly érdeklődése is az informatika iránt, veszi a fáradtságot, hogy tanuljon és nem csak álmodozik róla, hogy csak úgy magától, erőfeszítések nélkül is lesz belőle valami.

Csomó ember dolgozik informatikusként főiskola nélkül is, akár jobban fizető állásokban is. Persze könnyebb is lehet és messzebb is lehet jutni, ha van egy főiskolád, de önmagában messze nem az iskolán múlik, hanem a hozzáállásodon és a tudásodon, meg hogy mennyire tudsz/akarsz megdolgozni érte, hogy az javuljon. Aki keresi a lehetőségeket és dolgozik érte, az általában el tudja érni, amit akar, vagy ha a körülmények nem is kedvezőek, valami elég közeli dolgot el tud érni.

Aki viszont nem tesz érte eleget és nem is keresi elég kitartóan a lehetőségeket, az még akár a külföldön mosogatásba is képes belebukni, mert azért külföldön sincs kolbászból a kerítés és még a mosogatásból spóroláshoz is keményen kell dolgozni, ami egyáltalán nem biztos, hogy annyival könnyebb, vagy egyszerűbb karrier terv, mint az informatikába bekerülni, csak teljesen más.

Kérdező, oké, nem annak tartod magad, hanem az is vagy, de ez csak egy bináris tény, amivel önmagában nem sokat lehet kezdeni.

Azt kéne vizsgálnod, hogy mindez miben, hogyan és mennyire akadályoz korlátoz és első sorban arra koncentrálj, azt keresd meg, amit nem érint, amire lehetőséged van mellette.

Nem haragszom. Viszont ismerek olyat, aki informatikus érettségi nélkül, komoly multi cégek számítógépes rendszereit üzemelteti és olyan tudása van, hogy senkit nem érdekel, hogy van-e érettségije.

Pont az informatika az, ahol leginkább azt nézik, hogy mit tudsz ténylegesen és nem azt, hogy milyen papírod van. Ha valaki számítástechnikával kel és fekszik, aktívan foglalkozik vele, beleássa magát, mert érdekli és megszerzi, felkutatja a tudást (aminek a zöme fent van a neten és mindenki számára szabadon hozzáférhető), az ki tudja magát képezni akár nagyon komoly szintre is. Ha meg a tudásod meg van, utána bármilyen szakmai vizsgán, teszten átmész és onnantól nem "szakma" kérdése.

Viszont ennek a másik véglete is igaz, ha valaki csak a "szakma megszerzésében" képes gondolkodni, elmegy egy iskolába, teljesíti a követelményeket, megszerzi a papírt, hogy szakmája legyen és utána a papírjától várja, hogy legyen munkája, viszont nem foglalkozik a szakmájával aktívan, nem foglalkozik a tudásával, nem érdeklik a megszerzett papíron túl a további tanulmányok, további lehetőségek, az a "szakmájával" sem fog semmire menni, mert az informatika olyan gyorsan fejlődik, hogy amit iskolában tanulsz az csak alapoknak elegendő. Alapozásnak jó a szakképzés, de a jövődet nem fogja biztosítani.

Persze nem kell elfogadnod, hogy lehet érettségi nélkül is. Inkább tedd le az érettségit és utána tanulj tovább, szerezz szakmát IS!

A lényeg, hogy azt keresd, hogy mit hogyan tudsz elérni, ne azt, hogy miért nem lehetséges. Ha van egy hiányosságod, akkor azon törd a fejed, hogy azt hogyan tudod helyrehozni, kijavítani, vagy hogyan lehet megkerülni, ha javítani nem tudod. Emberek képesek látás, hallás, akár kezek nélkül is élni és boldogulni. Leginkább akarni kell és keresni a megoldásokat, hogyan tudod elérni, amit szeretnél a te lehetőségeid mellett. Ehhez érdemes lehet pl. átalakítani a gondolkodásodat, mert ha nincs kezed, akkor nem tudsz kézbe venni semmit. De ha alaposabban átgondolod, a cél a legritkább esetben az, hogy kézbe vedd, hanem hogy valami mást elérj. Innen oda tedd, ezt vagy azt csináld vele. Ehhez viszont egyáltalán nem biztos, hogy szükséges kezet használni, ami kimondottan jó hír, ha nincs kezed, más végtaggal viszont meg tudod oldani. De csak akkor sikerül, ha nem állsz meg a gondolatmenetben annál a problémánál, hogy "de nekem nincs kezem", hanem ezen túllendülve keresed a megoldást, hogy kéz nélkül mégis hogyan lehet.

Ne érts félre, sajnálom, ha bármi hiányosságod, hátrányod van. De senkinek a sajnálata nem fogja megoldani a problémát. Megoldást viszont csak akkor találsz, ha elfogadod tényként az adott helyzetet és a megoldást keresed.

És lehet, hogy igazad van, ha nincs szakmát igazoló papírod, akkor hiába van világelső programozói tudásod, egy szakképesítés nélkül mégsem fognak soha elfogadni teljes értékű programozóként. De tudást nem csak iskolában lehet szerezni. Ha a tudást iskola nélkül is meg tudtad szerezni, akkor mindenképp több leszel a tudás birtokában, mint bármelyik másik szakma nélküli, akinek nem csak papírja, de tudása sincs. Sőt, ha a tudást megszerezted iskola nélkül, utána már az iskolát is elvégezheted akár, hogy papírod is legyen mellé, ha annyira kell.