Hogyan kehet legyőzni a késztetést?

Ezt a fajtát sehogy, ez biológiai alapösztön, ha jön, jön, és eleget "kell" neki tenni.

Persze, ki lehet bírni, mert nem teherbe esni nem nehéz már a mai világban, de mondjuk tényleg jólétben fel tudnátok nevelni, minek várni úgy istenigazán, de tényleg, végsősoron az a kérdés, melyik dologtól lennél boldogabb? Amúgy gyerek után is van élet, azt mondják...

Nem vagyok annak a híve, hogy 30 évesen már túl kell lenni a gyerekszülésen, de azért annak sem, hogy totál rendben van, hogy orrba szájba 40 felett szüljön egy nő. Az még hagyján, hogy az egészség, de így legalább 58 éves öregedő ember lesz az anyja, mire épp csak nagykorú lesz a gyerek. Hát remek.

Ezt modnom úgy, hogy javában közelebb vagyok a 30-hoz mint a 20-hoz, és utálom a gyerekeket.

Én abszolút támogatom, azt, hogy a lehető legjobbkor kell tervezni és várni a gyermekáldást, meg az ember érje el, amit eltervezett, és akkor nyugodt szívvel vág bele, sőt, azt is hogy élje ki magát, de tudod, ember tervez, isten végez.

Nem tudom neked elmondani, hány olyan nőbetegem van, aki a 30-as évei elején jár, és most kezdenek bele a gyerektémába, és ez-vagy az, mint kinövés, rendellenesség, korai petefészek kimerülés, stbstb derül ki, és kb 6-8 évükbe, meg olyan plusz 6-8 millió forintjukba kerül az az egy szem gyerek. Arról nem beszélve, rámegy az életük meg a párkapcsolatuk, a hétköznappjaikkal egyben. Szörnyű látni, de komolyan.

De ezt persze lehet arroganciával meg humorkával leplezni, nekünk teljesen mindegy, én kívánom alakuljon jól meg mindenek.

Kibíród, másra figyelsz, kb ennyit tudsz csinálni.

Ha mondjuk a hormonháztartásod szétcseszed, akkor talán tudod enyhíteni, de nincs az az isten, aki felírná neked.

Nekem is volt ilyen. A munkahelyemen konkrétan bébiboom volt, mindenki ment szülni. Mindenkiért izgultunk, aztán elsők között kaptuk meg az újszülött képeket. Akkoriban ismertem meg a párom, aki minden szempontból tökéletes volt /most is az/ és egyszer elkezdett beszélni a jövőnkről. Nah ez betette a kiskaput, utána teljesen gyerek lázban égtem, de még nem akartam, mert nyílván még élni kell, meg minden. Közben zokogtam mások babás képein és nem is értettem magam, mi ez, nem akartam gyereket ennyire soha. Egy hónapra rá besikerült a lányom xD Nem volt tervezett, de a testem eldöntötte.

Nem bántam meg, hogy korán szültem, a terhesség is minden óramű szerinti volt, a gyerek is szuperegészséges. Persze változott az életünk, de olyan rengeteget nem, mindent lehet gyerekkel is csinálni, vagy néha nagymamát megkérni, szittert hívni.

Nem hinném, hogy el lehet nyomni ezt az érzést, max valamibe beletemetkezel, ami leköti a figyelmedet. Munka, sport, művészkedés, hobbi, játék stb.