Az életemnek semmi értelme nincs?
Sokszor érzem azt, hogy kár volt megszületnem is. Ezt nem önsajnáltatásból mondom, ezt így érzem. Bár biztos a problémámra is beszólogató hozzászólásokat fogok kapni. Gyerekként és felnőttként is folyamatosan kudarcok érnek az életben, amiken nem tudok túl lendülni.
Gyerekként ki voltam közösítve az osztályomban, én voltam az, akit folyamatosan kiröhögtek, mert kis visszahúzódó voltam. Még ma is ha nevető embereket látok, szoktam arra gondolni, hogy nem-e engem röhögnek ki éppen. A gyerekkorom is csak akkor volt jó, ha éppen itthon voltam, mert itthon legalább senki nem bántott, de amúgy meg rossz. Az állítólagos barátaim is csak kibeszéltek a hátam mögött, lejárattak. Nem voltam rossz tanuló, olyan 3-4-es voltam, de még se mentem főiskolára (akkor még az volt).
Van 2 felsőfokú szakmám, amit a gimi után 2 évig kitanultam esti tanfolyamon, de azzal se érek semmit, pedig az egyik számítógépes.
Dolgozni is dolgoztam már 5 hónapig, ami tudom hogy kudarc főleg hogy már 28 éves vagyok. Közmunkán voltam, itt ahol élek, más lehetőség nincs, és még túlóráznom is kellett ennyi pénzért, nyilván nem fizettek túlórabért.
Depressziós is voltam már, miután az akkori barátom elhagyott engem. Ő volt az első minden szempontból, és mégse voltam jó neki sem, más mellett találta meg a boldogságot.
A depressziómmal jártam már orvosnál, szedtem is rá gyógyszereket, de már semmit nem szedek, mert letettem. Korábban féltem emberek közé menni egyedül, de ma már bátrabban elmerek menni egyedül a boltba, vagy akár buszra is merek szállni.
Most újra van párom, de ő sem becsül engem, azt mondja nem hiába nem érdekeltem eddig igazán egy férfit sem, mert egy semmirevaló vagyok, aki nem dolgozik. Amúgy ő sem tudja hogy depressziós vagyok.
De amúgy egy munkahelyen is, én mindig félek az emberektől, hogy kiközösítenek-e, hogy kibeszélnek-e rossz dolgokat rólam a hátam mögött. Egyszerűen bármi új helyzetben vagyok, szorongok.
Sajnálom én is 28 vagyok, ismerem a kudarcot közelről én is.
Talán nem jó helyre születtünk én úgy hiszem.
Értékes vagy de talán nem ott ahol vagy.
Mièrt nèznènk le?
Neked fejben van a problèma. Azt mondják,hogy semmire kellő vagy, èshiszel nekik. Itt rontod el. Te alakítod az èleted. Van párod de egy senkinek nèz. Akkor hagyd ott. Mièrt lennèl vele? Hogy nelegyèl egyedül? Keress olyan embereket, akiknek èrtèkes vagy, a többit engedd el. Legyen terved, cèlod.Rövid az èlet, ne arra pocsèkold aki nem becsül, hanem azokra akik igen. Biztos találsz ilyen bert, illetve párkapcsolatot...
Pedig szerintem fejlődtél, ne hagyd abba a terápiát! Írod hogy elmész boltba, felszállsz a buszra, ez is haladás! A legnagyobb bajod jelenleg hogy visszahúz akinek támogatnia kéne, a "párod"! Meg kéne tőle szabadulni, hogy tovább javuljon az életed a szakember segítségével!
Tapasztaltam én is ilyen lehúzást, nekem is éppen ilyen párom volt. Mire oda jutottam hogy legyen vége iszonyatosan sokat rontott az önértékelésemen, nagyon nagyot zuhantam pedig nem voltam a helyzet magaslatán eleve sem. :( És azt is pontosan tudom hogy ilyen állapotban milyen nehéz kidobni magad mellől valakit, de ha így áll hozzád (miután esetleg beavatod hogy mi okozza a gondjaidat és rosszul reagál) sokkal könnyebben fejlődsz majd tovább mert nem fogja melletted senki az sugallni hogy nem vagy jó semmire. Miért nem vagy olyan mint a másik. Miért ezt csinálod miért nem azt. És ezt is miért így. Stb. Stb.
Az az igazság, ez az élet rohadtul nem könnyű...
Néha olyan embereknek az életébe látok bele, akiről azt hinné az ember,
hogy na, ez aztán sokra vitte, diploma, nagymenő cég elsőszámú
embere..Aztán mikor beszélsz vele, kiderül hogy a magánélete
romokban..A felesége elhagyta, hitel hitel hátán, le van fogyva
csontsoványra, és a tekintetében ott van a fájdalom..
Vannak olyan emberek, akik csak életük bizonyos szakaszán
futnak ebbe bele, és vannak akik egész életükben érzik,
hogy nem jó helyen,nem jó időben... Tökmindegy hogy milyen
végzettséged van..Talán ha van egy olyan munkád amit szeretsz,
az segít abban hogy sikerélményt és elfoglaltságot adjon,
így kevesebbet tudsz depresszálni, negatív dolgokon rágódni..
Valahogy engem is mindig elkerült a szerencse, és ugyan
kívülálló rólam is azt mondaná milyen jó nekem, de a valóság
az,hogy sokszor gondolok arra este hogy jó lenne nem felébredni
reggel... :-( Nálam a szüleimmel való kapcsolatomból indult,
ők visszahúztak egész életemben.És képzeld, én meg kitűnő
voltam, és mégis mikor gimis lettem, mivel senkit ne mérdekelt mi lesz velem, elengedtem a tanulást, aztán levelezőn érettségiztem le,
és én se mentem fősulira, egyetemre, mert nem volt aki
azt mondja, hogy érdemes lenne.. Így meg egy senki az ember,
érettségivel semmire nem mész,csak hányódsz.
Az a baj ezzel a mit foglakozol azzal hogy mások mit mondanak róladdal,
hogy bár el tudná ezt hagyni az ember, sokkal sokkal egyszerűbb és
boldogabb lenne, de ha valaki ilyen mint a kérdező,meg az önbizalomhiányos
emberek általában, azoknak ez olyan mintha azt kérnéd,ne vegyenek levegőt 10 percig.
Persze lehet rajta dolgozni, de nem egyszerű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!