Melyik között van nagyobb generációs különbség, a 40-60 évesek között vagy 20-40 évesek között?

Szerintem a 20-40 évesek közt.

Én 41 éves vagyok, és képtelen vagyok megérteni/kezelni a mai 20 évesek mentalitását, világképét. Mintha nem is ugyanazt a nyelvet beszélnénk....

40-esként úgy érzem a 20-40 évesek között.

Szüleim a 60-as generáció, ami legszembetűnőbb különbség, az a számítógép és internet használata. MIvel mi tanultuk már iskolában, jól használjuk, és jól ráérzünk az internetes átverésekre, amiket el tudunk kerülni. 60-asok többsége is használja, sőt szeretik is, de mivel innnen-onnan szerezték a tudást, szóval családtagtól vagy munkahelyen, stb, nem látják úgy át, és simán megcsinálnak vadbaromságokat... Nem elővigyázatosak és jobban elhisznek még akár álhíreket is. Ja, a közösségi oldalakat amúgy kenik-vágják, sok 40-es társammal egyetemben én meg nem is használom ezeket az ostobaságokat.

Viszont az élet más területein, főleg a mindennapi életben, értékíteletekben eléggé hasonlóak vagyunk.

Esetleg még ami, a környezetvédelem... Addig oké a szüleimnek, hogy mi a fenéért szemetelnek az alpári emberek... de hogy miért akarják több országban már nemzeti szinten is beszüntetni pl a műanyag zacskókat, azt nem képesek felfogni...

A 20-asokkal való különbség? Hát óriási! A kütyükezelésben nyilván élenjárnak a 20-asok. És nagy szerencséjük, hogy egyre több ügyet lehet online intézni, -még a covid is a segítségükre volt ebben - , mert amúgy korrekt módon írásban beadni valamit bármilyen hivatalhoz úgy, hogy dátum és rendel aláírás legyen rajta, meg hivatkozás, hogy miről is van szó, hát arra kb. képtelenek. Lassan már egy emailt se képesek megírni.

És ami velük szembetűnő különbség, hogy olyan szinten vannak elkényeztetve mind a szüleik, mind az állam által, hogy mindent elvárnak és természetesnek vesznek, és ha már valami nem klappol, akkor panaszkodnak és kiharcolnak mindent. A szülők nyilván segítik őket és kinyalják a....

Az állam meg... hát látjuk: ingyen diákhitelek, csok, semmit nem dolgoztak még de rakás pénzt kapnak, ha gyereket csinálnak a nagy semmibe. Ja nem semmibe, mert ugye akkor már jön utána pár ingyen lakáshitel... terhes nőszemélyek ingyen tanulhatnak, még pénzt is kapnak érte, aki dolgozik, nincs szja, szóval olyan szinten vannak elkényeztetve, hogy ez néhány évtized múlva nagyon megbosszulja majd magát. Sem a szüleik, sem a politikai és gazdasági helyzet nem szigorú velük, nem úgy gondolkodnak, mint mi, hogy "ennyit meg annyit dolgozok és spórolok, akkor megtudom venni ezt vagy tudok vállalni még egy gyereket, stb", hanem úgy, hogy "na most ezt vagy azt meg akarom venni magamnak vagy el akarok utazni, akkor elmegyek dolgozni (szja mentesen), de csakis ha zsír jó fizu van, vagy na tetszik Béla, hát uccu neki csináljunk pár gyereket, oszt lesz pénz meg lakás, mert akkor jár...."

És a 20-asokat ha bármi sérelem, vélt igazságtalanság ér, már tüntetnek, és kiharcolnak mindet. Szóval ez a kiharcolom és elveszem felfogás megy, nem a megdolgozom érte... de hát végülis a 40-es 50-es szüleik tehetnek róla....

Én is 41 éves vagyok és az első válaszoló szóról szóra pontosan ugyanazt írta le, amit én is érzek és gondolok. :D

Mintha nem is ugyanazt a nyelvet beszélnénk. Sőt, NÉHA mintha nem is ugyanazon a bolygón élnénk. :)

Szerintem ez azért van, mert a mai 60-asok és a 40-esek nagyjából ugyanabban a rendszerben szocializálódtak/tunk: a szocializmusban, vagy legalábbis annak az utolsó éveiben. Tehát a 60-asok és a 40-esek szemlélete, világképe, gondolkodása, értékítélete nagyjából hasonló. Aztán jött a rendszerváltás, nagyon gyorsan és hirtelen felgyorsult körülöttünk minden, megváltoztak a politikai viszonyok, átalakult az egész társadalom, nagyobb szerepet kapott a szabadság és az egyéni érdek, az egyén önkifejezése a közös érdekek helyett, felgyorsult a technikai fejlődés, stb. A mai fiatalok már egy olyan rendszerbe születnek, ahol sokkal több lehetőségük van mindenféle szempontból (pl. utazás, világjárás, idegen nyelvek anyanyelvi szintű elsajátítása, sokkal nagyobb teret kap az önmegvalósítás, az önkifejezés, a gondolati szabadság, szélesebbek a továbbtanulási lehetőségek, a mindennapi élet felgyorsult és áttevődött az online világba stb.) és ezzel hirtelen nagyon nagy szakadék keletkezett a mai 20-on évesek és a 40-esek között. Ez a szakadék a 40-esek és a 60-asok között nincs meg, nem létezik. A 60-asokkal közös nyelvet beszélünk, értjük egymás gondolatait, míg a 20-asokkal csak megpróbáljuk felvenni a tempót, megpróbáljuk követni őket, hogy boldogulni tudjunk a mai világban.

Nem rosszabbak vagy jobbak a mai 20-on évesek, mint mi voltunk anno, csak egyszerűen teljesen mások. Más világba születtek, más világban nőttek fel.

Mi még valami ilyesmiben:

https://www.youtube.com/watch?v=oqYUbpjrZxc

(A videóban van némi olyan boomer áthallás, hogy bezzeg a mi időnkben, meg bezzeg mi még tudtuk, meg bezzeg mi még jobbak voltunk. Ez egyáltalán nem igaz. Nem voltunk jobbak, csak az egy más világ volt. Mások voltak a körülményeink, amelyek között felnőttünk. Sorry, ha valakinek sértő a videó, egyáltalán nem a mai 20-on éveseket akartam ezzel lekicsinyelni vagy degradálni, hanem a 40-eseknek mellékeltem nosztalgiából, hogy mi milyen világban éltünk anno.)

Szóval plusz egy szavazat a 20 és 40 évesek közötti generációs különbségekre.

Én a 20-asok és a 40-esek között vagyok (33 éves) és mindkét világ ismerős nekem (ahogy a legtöbb korai Y-generációsnak). A gyerekkori emlékeim a PEZ cukorkától, a szomszéd barackfájának megdézsmálásától és a sötétedéskor minket befelé zavaró szülőktől a LAN-partikon keresztül az iwiw népszerűvé válásáig terjed.

Mindkét időszaknak meg volt az előnye és a hátránya. Annak idején összegészében lelkileg stabilabbak voltak az emberek, nem volt ez a "vigyázzunk nehogy valamelyik szóval megsértsünk valakit" dolog (engem nem is érdekel kit sért a 6-os videója mert normális ember nem sértődik meg ilyeneken), de ha nézeteltérésed volt akkor volt rá esély (és szociális készség!) hogy megbeszéljétek. Ugyanakkor nem tudtál kikeresni bármilyen információt azonnal, nem tanulhattál meg akármit a netről hanem a tanárokra és a könyvtárakra kellett hagyatkoznod (amelyek megint csak korlátozott kapacitásúak voltak).