Hogyan lehet lekűzdeni az ilyen szocializálódási problémát?

Ismerj meg valakit úgy, hogy csak ketten vagytok ott, így nem tudsz kimaradni. Ha vele már tudsz beszélgetni, akkor menjetek el együtt egy társaságba.

Az is segít, ha a társasággal van közös témád.

Illetve, ha jófejek, akkor próbálnak bevonni, hozzád szólnak stb. és nem hagyják, hogy csendben ülj végig a sarokban (itt nem a "Miért vagy ilyen csöndben, mondj valamit" jellegű kérdésre gondolok, ami rosszabb, mintha hozzád sem szólnának).

Hasonlóan vagyok én is ezzel. De vannak jobb pillanatok amikor klikkelek az emberekkel, és megy minden simán-ez egyébként ritka, ha nincs közös ismerősünk.

Egyébként, amit a #2 írt, hogy ismerj meg egy embert, legalább kicsit is, az nálam bevált,segít nekem.

Barátok,hát, ismerőseim nagy része inkább ismerős, aztán van kb 3 ember, akiket a barátaimnak tartok, belőlük 1 emberrel beszélek messengeren a leggyakrabban, a másik kettővel meg ritkábban, de akkor sokáig beszélek.

Most melóhelyen is nekem nehéz 30-40 évesekkel "barátkozni", hiszen nagy részük már családos, és máson jár az eszük, mint nekem 20 évesként.

Meghát eléggé önbizalom hiányos vagyok, ami párkapcsolatnál se segít. A srácok közelében rendesen zavarba jövök, megszólalni is alig merek, néha dadogok, összevissza beszélek stb-legalábbis olyanok esetében, akit úgymond potenciális célpontnak 😂😂 tartok.

Szerintem is inkább "kicsiben" kell kezdeni, egy valakivel beszélgess kettesben, majd, mint előttem is írták, együtt menjetek el társaságba. Fokozatosan haladva, és türelemmel.

Sajnos én is pont így vagyok, de (lekopogtam) nálam eddig beválni látszik az, hogy először csak kettesben beszélgetünk, utána meg már társaságban. Kicsit néha még mindig döcögős a dolog, de próbálok pozitív maradni és javítani ezen.

Igaz barátom most nem igazán van sajnos. 1-2 esetben (messze) én tettem többet a barátságba, és a végére már belefáradtam, mert egyoldalúnak éreztem.. pár felületesebb barátság azért akad (3-4 talán?), de többre vágynék :c De legfőképp igazbarátokra.