Szerintetek van olyan, hogy valakit utálunk és szeretünk is egyszerre?

Van egy fiú, akibe tudom, hogy szerelmes vagyok, de egyszerre olyan, mintha utálnám is. Azt tudom, hogy ő vagy utál engem, vagy egy számára semleges fogyatékosnak tart. Már a jelenléte is idegesít, ha némely órán ott van a közelembe. Ha ránézek ez a kettős érzés fog el, hogy utálom is meg szeretem is. Próbálok szép lenni, ha épp engedi az időjárás, hogy tetszek neki legalább kinézetileg. Közbe meg sokszor azt mondom magamnak, hogy nem szeretem. Miközbe ez nem igaz, csak magamat próbálom vele győzködni, mert belefájdul a szívem, ahogy kimondom, hogy nem szeretem. Már azt is mondtam, hogy ebből elég, ha nagyon megerőltetem magam tudnák olyat találni, aki számára értékes vagyok, és eldöntöttem ezt, aztán velem jött szembe és ránéztem és teljesen kiment ez az ötlet a fejemből. Sőt lelkiismeret fordalásom lett, hogy ilyenre gondoltam, mert hiába csak őt szeretem és legbelül tudom, hogy nem akkarok mást szeretni csak őt. Pedig szerintem előszeretettel röhög rajtam. És néha, meg olyan haragot érzek iránta. Ha ránézek rosszul vagyok, vagy nagyon ideges leszek, ha nem bosszantó nézése van elalélók tőle, vagy azt érzem, hogy mindjárt kifordul a belem.