Vajon elkerülted már a lelkitársad? Van egyeltalan lyan?

Megtaláltan, de szinte generációs szakadék van köztünk.(10 év). Úgy érzem, ha egy időben lettünk volna fiatalok, nagyon jó csapat lettünk volna, együtt fejlődhettünk volna, nagyon szép kapcsolatunk lenne.

De így, hogy mögöttünk van egy külön letöltött élet, már nem tudunk együtt élni.

Utolsó,szerintem ez nem akadály,nagyon sokat tanulhatsz egy idősebbtől,ezáltal feljődhetsz,ráadásul tíz évnyi különbség vicc,semmi.

Nekem van olyan szakmai kapcsolatom,ahol húsz év van köztünk, hét éve dolgoztunk együtt,ráadasul ellenkező nemű.

Nem lelkitársnak mondanám teljes egészében, hanem inkább a másik felemnek. Szóval én megtaláltam, több mint 30 éve együtt jóban-rosszban, bár papírunk nincs róla. 21 éves voltam, amikor megismertük egymást, most 54 vagyok.

Azért inkább a másik felem, mert sok dologban nem azonos az ízlésünk, véleményünk, világnézetünk. Viszont kiegészítjük egymást, ketten együtt vagyunk egy kerek egész. És ez így tökéletes...

Keresni nem kell. Vagy eléd hozza az élet, vagy nem. Van, hogy többször is kapcsolatba kerülsz vele, de olyan élethelyzetben vagy, hogy elengeded.

Talán egy másik, tökéletesebb életben minden körülmény olyan lesz, hogy megélhetitek az összetartozást.

Én megtaláltam a másik felemet - kiegészítjük egymást tökéletesen és 10 év után is dúl a szerelem. De pont akkor találtuk meg egymást, mikor én nem kerestem senkit és eldöntöttem, hogy egy ideig nem is akarok.

Őszintén, nem könnyű egy kapcsolatot fenntartani, nem elég szeretni. Rengeteg beszélgetés, kompromisszum, sok sírás, de annál több nevetés. A problémákat meg kell oldani, még ha kicsinek is tűnik. Egyet kell érteni alap dolgokban: vallás, politika, szexualitás, gyerek téma. Fontos, hogy mindig fejlődjetek, minden héten legalább 2-szer randizzatok, de legalábbis legyen közös program, mély beszélgetés. És persze el kell fogadni, hogy nem tökéletes, ahogy te sem vagy az. Neki is vannak fura szokásai, más izlése, más igénye és lehet a szeretetet sem úgy mutatja ki, mint te. Pl: én nem annyira igénylem a simogatást, de imádok simogatni. Vagy: én rendetlenségben is elvagyok, de ő rendmániás.

Szerintem sok ember azt hiszi, hogy ha lelki társak, akkor minden megy mint a karikacsapás. De nagyon nem. Hanem meg van az az alap szerelem, amire építkezni kell, amit szépíteni, csiszolni és fejleszteni kell. Ahogy a testvéreddel/szüleiddel/legjobb barátoddal sincs mindig tökéletes kapcsolat, de mégis megoldod a problémákat, elfogadod, bocsánatot kérsz stb. Viszont fontos mindig az is, hogy a másik fél is így gondolkodjan, így lássa a kapcsolatot.

Meg persze fontos a testi vonzalom is, a pillangók a gyomorban,a levakarhatatlan mosoly, mikor találkoztok és az izgalom.

Így leírva nehéznek, bonyolultnak és soknak tűnhet, de minden az az életben és ezerszázalékosan megéri szerintem.

De az biztos, hogy akkor fogod megtalálni, mikor a legkeésbé számítasz rá. Sok sikert!