Emlékszel, hogy tudtad meg, hol voltál mikor 2001. szeptember 11-én tudósítottak a terrortámadásról?

Mondjuk számomra olyan szempontból konteó gyanús a mai napig, hogy olyan megrendezettnek tűnik az egész.

Mármint nyilván előre megtervezett volt, de a mai napig az az érzésem hogy ez nem szimpla al-kaida terror akció volt, hanem valami sokkal nagyobb szabású dolog, amivel be is rántották az egész Közel-Keletet és Észak-Afrikát egy, a mai napig tartó háborúba és az egész világot egy migrációs válságba.

Másrészt meg elrettentő a mai napig, hogy gyakorlatilag néhány emberrel simán véghez lehet vinni bármikor egy ilyen szintű akciót és senki nincs biztonságban.

"a nagy események"

Néha nem is kell, hogy nagy események legyenek, mármint az illető egyén szempontjából értve.

Elég ha csak szimplán megrázóak. Én alapból azt vettem észre valahogy azok az igazán megrázóak amikre nem i számít az ember. Nyilván ez így hülye megfogalmazás, mert egy ilyenre mikor számítasz.

Én például gyerekkoromból emlékszem arra, hogy volt egy buszbaleset, diákok haltak meg. És mi arra mentünk osztálykirándulásra, friss koszorúk, égő gyertyák voltak az út mellett. 200-es évek környékén volt.

Nem emlékszem sem a helyre, sem a pontos időre, magára a balesetre sem, de a pillanat valahogy bennem van, ahogy a buszunk elmegy a baleset helyszíne mellett lépésben, és gyerekként bele gondolok, hogy akár fordítva mi is lehetnénk ott ők pedig a buszon mint mi.

Vagy volt egyszer egy helikopter baleset, Tiszaújvárosban kéménynek ütközött mentőhelikopter. Annak csak a történetét hallottam, de megvan a pillanat, hogy ülünk a buszon, nézzük a kéményt, esős, sötétedős nap volt és maga a gondolat bennem maradt, hogy itt emberek haltak meg.

Talán annyi, hogy régen nehezebben terjedtek a hírek, és fiatalon gyerekként fogékonyabb voltam a rossz dolgokra. Manapság meg annyira arcába kapja az ember az információt, hogy egyik percről a másikra jön valami.

Elég csak arra gondolni, hogy nemrég még mindennapos témánk a migráció volt. vagy fél Ausztrália leégett bozóttűzben és mindenki arról beszélt. Aztán jött a Covid és minden más feledésbe is merült rögtön.

De ilyenek a háborúk is. Mindig volt porondon valami. Most épp Afganisztán. De volt már Irán, Líbia, Szíria, Korea, Irak.

9 voltam, kádban fürödtem, mikor bejött anyukám, hogy elmondja. Egy kolléganőjével telefonált, akinek a férje katona volt, s így tudta meg. Sosem voltunk híradó-nézősek, rádiót pedig csak reggel hallgattunk.

Egy kedves ismerősöm echte amerikai, ő 6 éves volt, két állammal odébb.

Kérdeztem, hogyan élte meg, azt mondta, a tanítónő sírva küldte haza őket délelőtt, az iskolabusz vezetője pedig végig imádkozott. Nagyon féltek.

Ezt minden évben megkérdezi valaki.

Délelőtt suliban voltam (7.), otthon meg a súlyos beteg anyámat ápoltam. Annyira nem érdekelt más emberek baja, mert megvolt a sajátunk, sajnos.