Hogyan tudnám kiverni a fejemből azt a gondolatot, hogy 25 évesen öregnek/öregedőnek számítok és véget értek a szép, fiatal éveim?

Kezdesnek mar az is jo lenne, ha nem versenykent tekintenel az eletre. Mi az, hogy lemaradsz? Ilyen nem letezik. Nincsen fix szabaly arra, hogy X evesen hol kene tartanod. Ha ezeket a hulyesegeket sikerulne leszarnod es megtanulnad elvezni az eletet, akkor maris fiatalabbnak erezhetned magadat.

Menjél már a hülyeségeiddel. Majd negyven évesen azt kívánod, bár haminc lennél, ötven évesen meg azt, bár negyven. Akkor már az is jó lenne és fiatal. Minden nézőpont kérdése, a te bajod az, hogy mások véleményére adsz: nem kéne. Én 20 évesen külföldre mentem dolgozni, ezért 22 évesen kezdtem a főiskolát. 25 évesen elvégeztem a 3 éves nyelvtanári szakot, de akkor meg nem dolgozni kezdtem, hanem kiköltöztem a közel keletre, mert gondoltam, mielőtt elkötelezem magam egy munkahelyen, csinálok valami őrültséget. 26 évesen Írországba költöztem, 30 évesen házasodtam,egy éven belül vissza költöztünk Magyarországra. Újratervezés. 33 évesen szültem. 35-36 évesen mesterképzést csináltam az egyetemen. 37 évesen váltam, akkor megint újraterezés. 40 évesen a fővárosba költöztem és új nyelvet kezdtem el tanulni. Mert csak. Újratervezés. Most 44 vagyok, de néha azon gondolkodom, lehet megint kihúzok külföldre a gyerekkel együtt. Egyébként szerinted hogy lehet rossz döntést hozni? Ha van választási lehetőséged, akkor mindkét (vagy több) lehetőség magában hord egy útvonalat, további lehetőségeket. Egy válás nem tragédia, egy új munkahely nem tragédia, ahogy egy új karrier sem. Az a tragédia, ha megmaradsz egy helyzetben, mert félsz változtatni.

Utolsó, gratulálok.