Más is van aki szingliként érzi magát a legnyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak?

Volt már kapcsolatom, olyan is ami szerelmen alapult, olyan is amibe elsősorban csak a magány vitt bele, de visszanézve magammal sem voltam rendben teljesen, mikor utóbbiba belementem.

Néha velem is megesik, hogy megismerek valakit, akibe belezúgok annyira, hogy úgy érzem, többet akarok, de amikor képes vagyok logikusan végiggondolni az egészet, tudom, hogy akkor vagyok a legnyugodtabb amikor nincs senkim és olyan sem, aki érdekelne. Nincsenek viták, se féltékenység, se aggódás valaki más miatt, nincs az, hogy alkalmazkodni kéne a másikhoz, se az, hogy meg kellene felelni valakinek akár csak egy kicsit is. Egyetlen hátrányként azt tudom mondani, hogy néha-néha van egy olyan napom, amikor kicsit magányosnak érzem magam, de még olyankor sem vágyom igazán egy párra, valahogy utóbbinak több hátrányát látom.